8. Fejezet

EMBEREK!

Nincs téma, emberek. Nem tudom miről tudnék veletek beszélni. Hogy léphetnék kapcsolatba az érdeklődési körötökkel? Fogalmam sincs miről olvasnátok szívesen. Segítsetek légyszi :D Vagy elég, ha csak felteszem a történetet, és viszontlátásra? 
Amúgy hogy telik a szünetetek? Tuti mindenki ezerrel strandol. Nekem is azt kellene :D majd le is nézek valamelyik strandra egyik nap. Ha a barátnőm kapható lesz a dologra. Whatever. Let's feel the summer :D Napozzatok sokat és igyatok vizet :D vagy mást. Ja persze, majdnem mindenki a Volton van. Ma van a nulladik nap. Hát, akkor jó szórakozást a Voltosoknak. Hiszen 
Mindenhol jó, de legjobb Sopron!

8. Fejezet

Néhány nappal később Kyle kikelt az ágyából, mikor én megérkeztem. Gyorsan elésiettem, mert pont háttal volt nekem. Megkerültem az ágyát, és rémülten néztem rá.
- Mit csinálsz? - kérdeztem halkan és megpróbáltam visszanyomni a helyére. Lefelé nézett, fáradt volt és meggyötört. Megint. Ökölbe szorított kezén támaszkodott, hogy fel tudjon kelni.
- Már elmehetek - nézett fel rám erőtlenül. Igaz jobb színe volt, mint az elmúlt néhány napban, talán tényleg jobban nézett ki, de ereje alig volt.
- Ez biztos? - bólogatott, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam.
- Segítenél? - kérdezte rekedten. Csak egy alsónadrág volt rajta, szóval valószínűleg a többi ruháját kellett megkeresnem.
Miután felöltözött, távozni készültünk. Az orvos épp akkor lépett be a kórterembe, mikor én lenyomtam a kilincset. Tágra nyílt szemmel nézett ránk, és visszatuszkolt minket.
- Hova-hova? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Tegnap a nővér azt mondta, elmehetek - szólalt meg mögöttem Kyle alig hallható, gyenge hangon.
- Az lehet, de én nem a nővér vagyok. Üljön csak vissza - a barátom dühösen fújt egyet, de leült a legközelebbi ágyra, ami nem az övé volt.
- Semmi bajom - közölte morcosan, és megtámaszkodott az ágy háttámláján. Az orvos elé lépett.
- Azt majd én megmondom. Kimenne? - nézett felém a fehér köpenyes férfi.
- Nem kell kimennie doktor úr, nincs mit takargatnom előtte - emelte fel a fejét Kyle dühösen.
- Talán mégis csak jobb lenne, ha kint megvárnálak - hátráltam néhány lépést. Utánam nyúlt, szemében láttam az aggodalmat és a félelmet, aztán az orvos kettőnk közé állt, én pedig kisurrantam az ajtón.
Fel-alá járkáltam a kórterem előtt. Mi tart ilyen sokáig? Már fél órája bent van az orvos. Kezdtem egyre idegesebb lenni, a számat már szinte véresre rágcsáltam. Csak türelem Rose, semmi baj. A doktor biztosan most beszéli rá a barátodat a rehabilitációs központra. Neki biztosan nagyobb hatalma van, mint nekem.
Még negyed órát kellett várakoznom, mikor végre kinyílt az ajtó. Azonnal közelebb léptem, és az orvos nyomában Kyle is megjelent. A doktor felém fordult.
- A barátja hajthatatlan. Ez az életmód tönkre fogja tenni, ha nem hagyja abba - figyelmeztetett, majd hátat fordított nekem és elment. Tágra nyílt szemmel néztem utána. Csak így?
Kyle gyengén elmosolyodott és megfogta a kezem.
- Nincs igaza - suttogta a fülembe - te meg tudsz gyógyítani - ajka simogatta az arcomat, ahogy beszélt. Elmosolyodtam és átkaroltam a derekánál, ő pedig a vállamnál.
- Még el kell intéznünk a papírokat, aztán mehetünk.
- Rendben

Miután végeztünk a kórházban, Kyle csendben karolva engem vezetett valahová.
- Most mi lesz? - néztem rá érdeklődve. Az erős fény elvakított, ahogy felnéztem rá, úgyhogy inkább a földre szegeztem a tekintetemet.
- El kell ugranom a cuccaimért, aztán megmutatom a lakásomat. Már ha még meg van - hangja sokkal biztatóbb volt, mégis gyengének éreztem és fáradtnak.
Végigsétáltunk a városon, egészen a centrumig mentünk. Kyle macskaköves, szűk utcákba vezetett. Végig csendben maradt. Egy kicsit féltem. A gyomrom idegesen rángott a gondolatra, hogy nekem kell Kylet kihúznom ebből az egészből. Sosem voltam elég magabiztos,tudtam, hogy egyedül sosem fog sikerülni ez az egész. Viszont Kyle nagyon fontos nekem. Mikor én magamba zárkóztam és szomorkodtam, akkor ő állt mellettem. Ő volt ott az ágyamnál, mikor betakarózva búslakodtam. Ő húzott ki abból a világból, most pedig rajtam a sor, hogy kihúzzam ebből.
Hiába, még csak két hónapja ismerjük egymást, mégis nagyon jó barátok lettünk. Többek, mint barátok. Bár én még mindig nem voltam tisztában az érzéseimmel, de mindent megtettem annak érdekében, hogy Kylet a lehető legjobban szeressem.
Végül egy hatalmas panelház előtt álltunk meg. A barátom közelebb lépett, hogy megnyomjon egy gombot, ami gondolom az egyik házba csengetett fel.
- Ki lakik itt? - kérdeztem megtörve a mély csendet, ami közénk állt. A hangszóróból recsegve kiszólt egy fiú hang.
- Igen?
- Will, Kyle vagyok - hajolt közelebb a barátom. Néma csend lett, majd a hang döbbenten visszaszólt.
- Mindjárt megyek.
- Ő a legjobb barátom, Will - fordult felém Kyle lassan. - Ne szólj semmit. Próbálj meg nem lélegezni, ha bemegyünk a lakásba, és ne félj rendben? Nem engedlek el.
Jézusom! Mi az, hogy ne lélegezzek, és ne féljek? Hát ettől még jobban beparáztam. Szorosan Kylehoz bújtam, szinte takart az ölelésével. A kapuban megcsörrent néhány kulcs, majd nyikorogva kinyílt. Egy kócos vékony srác állt az ajtóban. Döbbent szeme alatt hatalmas lila karikák éktelenkedtek. Nem tudtam eldönteni, hogy megverték-e vagy csak eszméletlenül fáradt. Nyeltem egyet, ahogy gyors felmérést végeztem rajta. szakadt póló, szakadt nadrág, ami majdnem lecsúszott róla. Kiduzzadó erek a karján, mint Kylenak. sápadt bőr, beesett arc. Semmi kétség, ő is drogos.
- Hogy kerülsz ide? - törte meg a pillanatnyi csendet a fiú.
- a cuccaimért jöttem - válaszolta halkan Kyle. Will kitárta előttünk a kaput a barátom pedig belépett, maga után vonva.
- Szarul nézel ki ember. Tessék, egy kis gyógyszer - nyújtott át Will egy vékony cigihez hasonló valamit. Kyle teste megremegett, mintha a keze automatikusan nyúlna a fű felé. Ölelő kezemmel lefogtam az alkarját, mire megrázkódott. Hosszú ideig csak nézte az átnyújtott csikket, keze remegett a fogásom alatt. Erőlködnöm kellett, hogy a teste mellett tarthassam. Nyelt egyet. Kiálló ádámcsutkája gyorsan mozgott fel és le.
- Na, vedd már el - tolta elé Will a füvet. Kyle megbabonázva nézte Will kezében tartott tárgyat. Könyörögve pillantottam fel rá, de ő nem engem nézett. Karja megfeszült a kezem alatt, szemét pedig lehunyta.
- Nem kérem - suttogta halkan. Én is alig hallottam. Gyorsan Willre néztem, akinek elkerekedett a szeme.
- Tessék? - hajolt közelebb a barátomhoz. - Tudom, hogy le vagy égve ember, ezt ajándékba adom - Kyle kezéért nyúlt, és szétfeszítette ökölbe szorult kezét, hogy bele tegye a füvet. Ez de barom, mindent elront.
- Nem érted, hogy nem kell? - emelte fel a hangját a barátom és dühösen a haverjára nézett - Erre nincs szükségem. - szívem vadul dobogott a mellkasomban. Vajon mi lesz most?
- Te normális vagy, ember? Amióta ismerlek, sosem voltál még tiszta. Erre ide állítasz egy ilyen szentes kurvával és lemondassz a legnagyobb élvezetről? - Kyle kitépte magát a kezemből és Willt a nyakánál fogva a legközelebbi falhoz nyomta. Olyan dühös volt, amitől én is megijedtem.
- Még egy ilyen - sziszegte dühösen - és kitépem a nyelvedet a helyéről, világos? - megrázta a fiút, aki köpni-nyelni nem tudott a barátom kirohanására. - Csak a cuccaimért jöttem - lökte végül a falnak és elengedte. Megragadta a kezem, én pedig mély levegőt vettem, mert nem tudtam meddig leszünk bent, de Kyle azt mondta ne vegyek levegőt.
Alig láttam a füsttöl, amikor beléptem. Könnybe lábadt a szemem, ahogy a barátom végig húzott a házon. Jézusom. Az egyik szobában három srác ült füstbe burkolózva, teljesen készen. Égett a szemem.
- Cső Kyle - szólalt meg az egyik, mikor elhaladtunk előttük.
- Az én szobám tiszta - suttogta nekem Kyle, mikor meglátta, hogy nem bírom tovább visszatartani a levegőt. Gyorsan becsukta maga mögött a szobája ajtaját. Istenem, nagyon kicsi volt és büdös. Körbe néztem. A tisztát ezek szerint csak arra értette, hogy nem füstös. Mindenhol ruhák voltak, az ágyon pizzaszelet benne elnyomott cigi csikkek. Kiborult sör a padlón, már ahol nem volt ruha. A redőny lehúzva, így még a fény sem jutott be a szobába. Helyette Kyle felkapcsolta a villanyt, majd elkezdte összeszedni a ruhákat, hogy belegyömöszölje egy nagyobb sporttáskába.
- Nem várhatlak meg inkább kint? - kérdeztem visszafojtott hangon. Nem mertem levegőt venni.
- Nem! - csattant fel hirtelen - Te nem tudod, kik mászkálnak oda kint - halk kopogás hallattszott az ajtón, amit válaszra sem várva kinyitottak.
- Mi van Will? - mordult fel Kyle, miközben összeszedte a holmiját.
- Brad keresett - csukta be maga mögött a fiú az ajtót. Szálkás testű, hófehér bőrű fiú volt, már ahogy láttam a sötétben. - Bassza meg Kyle, mi a faszt művelsz? Kurva anyját, Brad majdnem szétszedte a lakást. - jézusom, mennyi csúnya szó. Sérti a fülemet. Kyle megtanulta moderálni magát mellettem.
- Bocs, de eltűnök innen. Majd kifizetem az anyagokat - jegyezte meg közömbösen a barátom, és gondolkodva kihúzta magát. Körbe nézett, tekintete megállapodott rajtam.
- Mindjárt megyünk - közölte nyugtató pillantást vetve felém. Bólintottam.
- Amúgy Will vagyok - nyújtotta felém a fiú a kezét - bocs az előbbiért, de Kyle eddig csak kurvákat hozott ide. Azt hittem te is...
- Kussolj már el - üvöltött rá a barátom. Nem tudtam, hogy megfogjam-e a fiú kezét. Ki tudja mit kaphatok itt el egyetlen érintéstől is.
- Rose - mosolyogtam rá kedvesen és gyorsan kezet ráztam vele. Majd alaposan kezet mosok utána.
- Brad ki akar nyírni - fordult a fiú a barátom felé.
- Tudom, már egyszer megpróbálta. - vont vállat egyszerűen Kyle.
- Még pipább, hogy bújkálsz előle basszad meg.
- Nem bújkáltam, kórházban voltam.
- Kórházban? A faszt. Hülyéskedsz velem. - Jézusom, én ezt nem bírom hallgatni.
- Leszarom. - Kyle megfordult - Na majd küld utánam ami itt maradt. Kösz mindent. - veregette meg a barátja vállát a fiú.
- Hová akarsz menni? - kerekedett el Will szeme - nincs pénzed semmire. Mit akarsz így kezdeni magaddal? Bazd meg - most ide miért kellet? A barátom megragadta a kezemet és maga után vonszolva sietett ki a házból.
- Nem a te dolgod - vágta oda Kyle. Édes illat terjengett a levegőben, kezdtem szédülni tőle.
- Brad úgyis megtalál, és akkor tényleg véged. - kiabált utánunk a fiú. Kyle bevágta maga mögött a bejárati ajtót és szorosan magához vont. egy tele tetovált kopasz férfi haladt el mellettünk. Mikor a barátomra vigyorgott kilátszódtak az aranyfogai. Összerezzentem, Kyle pedig megnyugtatva simogatta a karomat. Ne a külső alapján ítéld meg! Akkor most Kylelal sem lehetnék itt.
Miután kiszabadultunk a házból, Kyle gyorsabbra vette a lépteit. Én is ugyanúgy el akartam tűnn, ahogy ő. Teste megint remegett, csak bámult maga elé, ahogy hallattunk egyik utcáról a másikba. Nem szólt semmit. Egyikünk sem beszélt. Még mindig sokkos állapotban voltam az előbb átéltek miatt. Úristen, az a szag, azok a srácok.
- Héj. Semmi baj - szorította meg Kyle a kezem. Megálltunk és szorosan átöleltem. Reszkettem, pedig negyven fok volt. Arcát a hajamba fúrta és bele csókolt.
- Ilyet soha - suttogtam kétségbeesetten - soha többet.
- Nem lesz - simogatta meg a hajamat, ahogy magához húzott - ilyet nem kell még egyszer átélned.
- Hát? Sokkal rosszabbat? - néztem fel rá könnyes szemmel. ahogy bele gondoltam ebbe az egészbe. Ha Kyle megpróbálja letenni a kábítószert, ki tudja milyen állapotba kerül. Mit képes megtenni egy kis anyagért. Talán engem is bántani fog. Lehet, hogy...
- Kérlek - suttogta fájdalmasan. Homloka szomorú ráncba futott össze. Kétségbeesett volt, akárcsak én. - Nélküled nem fog menni. Megteszek mindent, hogy ne bántsalak. - bólogattam és fejemet a mellkasába fúrtam. Úgy szorítottam magamhoz, mintha a következő pillanatban eltűnne, és soha többé nem látnám. A szíve miatt... A fülem mögé hajtott néhány tincset, ahogy a fejem búbját puszilgatta.
- El kell mennünk a gyógyszertárba. Az orvos felirt néhány vitamint. Utána pedig még valahová, aztán megmutatom a lakásomat - ígérte halkan. Bólogattam, és eltoltam magamtól. Kézen fogva folytattuk az utat.
A gyógyszertárból tényleg vitaminokat hoztunk el. Kyle tanakodva nézegette őket, miközben valamerre haladtunk.
- Nem biztos, hogy jó ötlet bármit is beszednem. Minden függőséget okozhat, főleg az olyan hajlamos embereknél, mint nálam - közölte gondolkodva. Forgatta a dobozt a kezében, elolvasta az összetételt.
- Majd én adagolom neked - vettem ki a kezéből, hogy eltegyem a táskámba. - Melletted leszek Kyle - néztem fel rá. Hála csillogott a szemében. Reszketegen kifújta a levegőt és átölelt.
- Köszönöm - suttogta hálásan.
A következő megállónk megint egy ház volt. Kertes udvarral, szép környezettel. Alacsony vaskapu előtt álltunk, Kyle pedig megnyomta a falra erősített csengőt. Nem kérdeztem semmit, csak vártam, hogy mi lesz. Kyle ledobta a sporttáskáját maga mellé, míg én végignéztem az udvaron. Gondozott kertjük volt, színes virágokkal. Kövezett udvar és hatalmas ház. Sütött belőle a gazdagság. Mit keresünk itt? Az ajtó kinyílt. Először egy hatalmas fekete kutya rohant a kapuhoz, aztán egy vékony, szőke hajú nő libbent ki rajta. Dühös volt. Amint meglátott minket, arca ideges lett.
- Heló Zeusz - simogatta meg vidáman Kyle a kutyus fejét, aki lihegve fúrta magát a barátom kezeibe.
- Mit keresel itt? - csattant fel a nő előttünk. Kyle kiegyenesedett.
- Zeuszért jöttem - közölte a barátom magabiztosan. A nő arca dühös ráncba szalad össze.
- Na ide figyelj, te semmirekellő...
- Monika - szólt ki egy férfi az ajtón. Zsebre dugott kézzel állt a házban, és minket nézett. A nő azonnal csöndben maradt. - Mit akarsz? - kérdezte hasonló dühvel a férfi. Óhjaj. Mit tettél velük Kyle?
- Zeuszért jöttem - ismételte a fiú mellettem. Teste megfeszült, úgy éreztem a védekezésre készül fel. Kissé elém állt, eltakarva előlem a férfit.
- Azt lesheted - csattant fel a nő előttünk.
- Monika - szólt rá a férfi erőteljesebben - de igaza van Kyle. Tűnj innen. - intett dühösen a fejével - Zeusz most már a mienk.
- Tudod te milyen mocsokból hoztuk el? - kérdezte Monika dühösen. Keze ökölbe szorult - milyen állapotban, mikor te magára hagytad? Csupa csont és bőr volt és ha mi nem megyünk oda, már rég hallott lenne - a kutyára néztem. Monika mellett ült, nyelvét kidugva figyelte Kylet. Jó formában volt, nem látszott ki egyetlen bordája sem, izmos volt minden végtagja, csillogott a szeme.
- Szükségem van rá - mondta halkan Kyle mellettem - kérlek, ígérem soha többet nem hagyom magára.
- Felejtsd el! Ezt a kutyát te soha az életben nem fogod megkapni - közölte a nő határozottan és megfordult. Zeusz szomorúan nézett ránk, megszakadt a szívem. Éreztem Kyle keserűségét.
- Zeusz - parancsolt rá a férfi határozottan, miközben a nő derekára téve a kezét fordult befelé. A kutyus könyörögve nézett ránk, Kyle lehajolt hozzá és megsimogatta a fejét.
- Menj öreg fiú - suttogta a barátom elcsukló hangon. A kutya megnyalta a kezét a következő hívásnál pedig felugrott. Szemét le nem véve Kyleról vonult be a lakásba. Egészen addig nézte a házból, míg valaki be nem csukta előtte.
A barátom átölelt. Megint a hajamba temette az arcát. Éreztem a forró könnyeket a hajamban. Nyugtatgatva simogattam a hátát, ahogy átölelt. Innentől minden jobb lesz
- Ez a legalja Kyle - suttogtam elcsukló hangon - innentől már csak felfelé vezet az út.
- Nagyon tévedsz Rose. Bár tudnád milyen egy nap szerek nélkül. Akkor tudnád, hogy ez volt eddig a Mennyország. Ami ezután következik...