9. Fejezet

Sziasztok! Most nem akarok semmiről beszélni, mert nem sokára jön a következő fejezet, és majd ott lesz szó az egyik kedvenc énekesemről. Addig is, más megvilágításból kaptok egy részt :D Kellemes olvasást! 

9. Fejezet ( külön kérésre) 

Jessica Black: 

Napok óta egyedül vagyok. Gyűlölöm Kylet, mert elvette tőlem az egyik legjobb barátnőmet. Pont most, amikor elhagyott egy közeli szerettem is. Elegem volt mindenből. Engem mindig mindenki csak elhagy. Olyan egyedül vagyok, amióta az állítólagos legjobb barátnőm megismerkedett a pasijával. Ha annyira jó barátnőm lenne, akkor hetente legalább egyszer hívna, vagy felvenné a nyomorult telefonját. Elkezdődött a nyár, sőt eltelt már egy hónap, de a barátnőm nem kommunikál velem. Én pedig képtelen vagyok elérni, bárhol keresem. Ha elmegyek hozzájuk sosincs otthon, az apukája mindig azt mondja, hogy a barátjánál van. Éjjel-nappal együtt vannak, engem meg így itt hagyott a magányomban. Nem ez lenne az első eset, de sosem volt még ennyire rossz. Pont mikor minden a legrosszabb. Nem akarok itthon lenni. Talán ideje egy kicsit lelazítanom. Egy lány a suliból épp most hívott el egy esti találkára. El is megyek. Még szép, hogy elmegyek. Nem fogok Rose miatt egyedül maradni egész nyáron. 

Egy nagyon dögös összeállítást választottam ma estére. Rövid, testre feszülős kék szoknya és egy fehér - mély kivágású - top. A hajamat kivasaltam, felkentem egy enyhe sminket és egy fekete lapos talpú cipőt választottam hozzá. Hiába. A magassarkúval még mindig nem tudok megbarátkozni. 

Kissé lehűlt a levegő, mikor kiléptem a lakásból, de még mindig volt egy fülledt utóhatása a forró napnak. Végiggyalogoltam a külvárostól egészen a belvárosig. A Central kávézóba beszéltük meg a találkozót este kilencre. Tudtam, hogy forró lesz a hangulat, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. A kávézó - ami lazán elmehetett egy enyhe bulihelynek - most zsúfolásig teli volt. Lesétáltam a hatalmas lépcsőkön a nyitott előtérhez, ami székekkel és asztalokkal volt teli. Ezt a részét szerettem a legjobban, mert itt friss volt a levegő - lévén annak, hogy a szabadban volt. Bent biztos piaszag van. Utálom az alkoholt. 

Megtaláltam a lányt, akivel a találkozót beszéltem le. Néhány srác között ült és nevetgélve beszélgetett velük. Rajta fekete top volt egy nagyon-nagyon rövid nadrággal és egy hatalmas tűsarkú cipővel. Haját itt-ott begöndörítette, arca sminkezett volt. Ő nem Rose. Annyira hiányzik. 

- Sziasztok - köszöntem udvariasan, ahogy melléjük értem. Emma felállt, szőke haja meglibbent a hirtelen mozdulattól és széles vigyorral köszöntve ölelt meg és nyomott puszit az arcomra. Rámosolyogtam, a fiúk pedig helyet csináltak nekem. 

- Jessica. Hadd mutassam be, Ethant - mutatott a mellettem ülő rövidre nyírt barna hajú fiúra. Sütött belőle a pénz és a szex szaga. Kezet rázott velem és kaján vigyorral ajándékozott meg - mellette lévő seggfej Christian - rögtön Christian Grey képe villant elém, ahogy meghallottam a nevet, de ez a srác még csak a közelében sem járt az én elképzelt főszereplőmnek. Ez a fiú izmos volt, eszméletlenül kigyúrt. Haja hosszúra hagyott volt, szexin kócos. Kicsi, mogyoró barna szeme határozottságot és erőt tükrözött. Mikor felém nyújtotta a kezét, szemem a hatalmas tetoválásra esett a másik oldalán. Na jó, ettől jobban bírom kicsit. Imádom a tetoválásokat és ez is gyönyörű volt, csak épp nem értettem a jeleket. 

- Ő pedig Brad - fejezte be végül vigyorogva Emma. Azonnal tudtam, hogy Brad nem közömbös a számára, mellesleg ő ült mellette, és a combját simogatta. Nem is említette, hogy van barátja. 

- Örülök - fogtam kezet végül a szőke hajú Braddel. Ő is izmos volt, de nem annyira mint Christian. Neki a jobb keze belső felén volt tetoválás. Egy felfelé kúszó vadmacska, melynek a mancsai a bicepszét karmolászták. Elég helyes volt, ezt el kellett ismernem. Vagyis a külseje inkább rosszfiús, mint gyengéd és aranyos. Hű.. bírom a gonosz pasikat. Helyet foglaltam Ethan mellett, akinek a másik oldalán Christian ült.

- Mit isztok? - kérdezte Brad lazán. Arrogáns és beképzelt. Egyáltalán nem mosolygott. 

- Egy kólát kérek - mondtam Emma után. Mindenki kidülledt szemmel nézett rám. Most mi van? Brad Ethanre nézett, aki felállt, kikerült engem és már el is tűnt a tömegben. A zene dübörgött mögöttünk, bár itt nem volt olyan hangos, mint bent. Nem tudtam hogy kezdjem el a beszélgetést, vagy mit mondhatnék. Éreztem, hogy Christian közelebb csúszik hozzám. 

- Merre mész ezután? - kérdezte kedvesen mosolyogva. Felnéztem rá. Alkarjával a térdén támaszkodott és előre dőlt, úgy nézett fel rám. 

- Még nem tudom. -  vontam vállat zavaromban. - Amúgy tök jó a tetkód - csúszott ki hirtelen a számon. Christian arcán széles vigyor terült el és végigsimított a karja külső felén, a kusza vonalakon.

- Van még itt is - dőlt hátra a kanapén, hogy felhúzhassa fekete izomtrikóját. Majdnem tátva maradt a szám, mikor megláttam mennyire durván ki van gyúrva. Hatalmas kockák voltak a hasán, csupa izom és erő volt ez az ember. Mintha egy bodybuilder lenne. A hasának bal oldalán egy rózsás tetkó volt. A jobb mellkasán pedig egy latin felirat, amit - hála a két éves kötelező latin óráknak - le tudtam fordítani. Jöttem, láttam, győztem felirat volt feltetoválva. 

- Hűha - nyögtem fel csodálattal a szememben - nagyon fájt? - erre a kérdésemre hatalmas nevetést tört ki, amitől vörösre pirult az arcom. A fiú visszaült mellém. Megpróbáltam velük nevetni, de még én is éreztem, hogy erőltetett nevetés volt. 

- Nem fáj - szólalt meg Brad vidáman, miközben átkarolta a velem szemben ülő Emma vállát. 

Ethan visszatért, félre lökte Christiant mellőlem és letette a tálcát a poharakkal. Nem láttam a kólámat, de a férfi egy sárgás folyadékot tett elém. 

- Vodkanarancs - tájékoztatott mosolyogva. - te meg ne mutogasd a tested - fordult Christian felé szigorúan. Brad felnevetett, őt pedig a tetkós srác követte. 

- Nem iszom alkoholt - jegyeztem meg félénken, mire megint mindenki nevetett, én pedig egyre vörösebb lettem. 

- Akkor beszélgessünk tovább a tetkókról? - hajolt előre Christian kíváncsian, hogy láthasson Ethan takarásából. Megvontam a vállam, mire felállt. - Gyere, megmutatom a többit is. - nyújtotta felém kedvesen a kezét. 

- Fiatal még az este Chris - közölte Brad és a szájába vett egy cigit - majd később megmutatod neki, most igya meg az italát - gyújtotta meg a szájából kilógó csikket. 

Abban a pillanatban megértettem. Szó sem lehet róla, hogy olyan pohárból igyak, amit nem a felszolgáló adott oda egyenesen. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de nem tudhatom, tettek-e bele drogot vagy bármi kábítót. Elég sok filmet láttam már, és én biztos, hogy nem iszom ebből. Felálltam, és összeszedtem a cuccomat. Brad kíváncsian nézett engem, miközben kifújta a füstöt és hátra dőlt, Emma pedig a karjaiba. 

- Azt hiszem én haza megyek. Köszönöm az estét - a férfi méregetve nézett végig rajtam majd újabbat szívott a cigijéből. Éreztem Christian erejét mellettem. Olyan erős kisugárzása volt, hogy megbolondultam. 

- Túl okos vagy, ugye? - kérdezte Brad kíváncsian, miközben kifújta a füstöt. Megvontam a vállamat, a férfi pedig előre hajolt. 

- Ethan. Üvegben hozd neki a piát, bontatlanul - a férfi bólintott és már fel is pattant. Christian megragadta a csuklómat és lerántott az ölébe a fotelbe. Brad visszadőlt. 

- Nincs alkohol - intett a kezével - felfogtuk. 

Az este valahogy mégis jól telt. Beszélgettünk, java részt a tetkókról. Kiderült, hogy Christian csinálta Bradét, Brad pedig Christianét. Az összeset. Mint kiderült van neki egy pár. Azt ígérte, megmutatja. 

Nem szóltam a férfinak, hogy vegye le rólam kezét, pedig azt kellett volna. Végig a combomat simogatta egyre feljebb és feljebb, miközben az arcomat csókolgatta. Összerándult a gyomrom, és ahelyett, hogy menekülnék a karjaiba kívánkoztam. Valahogy ez tűnt a legjobb helynek. 

Éjfélkor már mindenki kidőlt a nevetéstől. Ezt a rengeteg piának tudtam be, ami az asztalon hevert. A lelkibékém érdekében, Ethan az összes alkohol tartalmú italt bontatlan üvegben hozta ki. Tényleg nem tettek semmi az italomba, legalábbis most már csak remélni tudtam. Megitattak velem jó néhány pohárral, éreztem a szabadságot, a kötetlenséget. Hirtelen vágytam Christian érintésére. Rossz akartam lenni. Csak erre az egy éjszakára hadd legyek rossz, úgyis mindig jól viselkedem. 

Már nagyon késő volt, mikor Brad felállt és felhúzta Emmát is a fotelból. A fenekére csúsztatta a kezét. 

- Majd holnap találkozunk srácok - köszönt el tőlünk a férfi gyorsan és már le is lépett Emmával. Fel akartam állni, de Christian lefogta a csípőmet. 

- Ki fogja ezt a sok piát kifizetni? - kérdeztem tőle rémülten. Én ugyanis csak egy ezrest hoztam magammal. 

- Már rendezve van a számla, bébi - suttogta a nyakamba és elhúzta a hajamat, hogy jobban hozzáférhessen. - Hadd mutassam meg a szalonomat - csúsztatta végig kezét a combomon. Akartam ezt a kezet mindenhol. A száját mindenhol a testemen. Biztos a pia miatt van. Ki vagyok éhezve a társaságra, az érintésre. Most pedig nagyobb a szabadságom, mint valaha. 

- Rendben - egyeztem bele aztán. Mikor körbe néztem, Ethan eltűnt, és csak mi ketten maradtunk az ötből. Christian felállt, felhúzott engem is és már indultunk is. 

Egész úton két dolog járt a fejemben. Mit fogok csinálni, ha Christian most megerőszakol, és mit fogok csinálni, ha le akar feküdni velem? Velem? Aki még sosem volt férfival? Gondolatban összeszedtem néhány védekezési módot, és kezdtem lepörgetni az estét a fejemben. Ha társaság kell, képes vagyok találni magamnak. Nem kell a hülye Rose barátsága. Eldobott magától, magamra hagyott. Akkor én miért fussak olyan busz után, ami nem vesz fel? Christian viszont itt van velem. Valamiért többnek érzem őt, mint bárki mást magam körül. Nyugodt és erős. Határozott. Szükségem volt végre egy kis boldogságra, egy kis társaságra.Tudtam, hogy ő képes lenne megadni azt az extázist, amire olyan régóta várok már. Abban a percben nem érdekelt, hogy csak egyéjszakás kaland lesz-e vagy sem. Érezni akartam őt. Szükségem volt arra, amit ő képes volt adni. Biztos van tapasztalata ilyen téren, és én bíztam benne. Mármint abban, hogy képes lenne élvezetet szerezni nekem. Abban nem, hogy reggel nem egyedül fogok felkelni, de csak egy éjszakára. Csak egyetlen egyre hadd legyek valaki más. 

- Ez lenne - tárta ki előttem az ajtót a fiú, megzavarva a gondolatmenetemben. Észre sem vettem, hol állunk. Annak a szalonnak a bejáratánál, amit már rég kinéztem magamnak. Ahol tetoválást csináltatnék. Elvigyorodtam. Legalább lesz protekcióm, már ha emlékezni fog rám. 

- Nagyon király - néztem körbe elégedetten. Pont olyan volt belülről, mint amilyennek elképzeltem. Kicsi, de rendkívül elegáns. Modern és gazdag. A falak sötét pirosak voltak, az eszközök feketék. Kellett a villany - a jó sok villany - hogy láthassunk. Igaz, már fáradtnak éreztem magam, de ezt nem hagyhattam ki. 

- Hadd próbáljam ki - néztem fel rá könyörgőn. Mosolyogva megvonta a vállát. Annyira eszméletlenül szexi volt, mintha az álmomból csöppent volna ki. 

Beültem a székbe, ő pedig a mellettem lévőre telepedett le. 

- Milyen tetkót szeretnél? - kérdezte érdeklődve. 

- Ide szeretnék egy 3D-s skorpiót - mutattam a bal kezem belső felére. 

- Akarod, hogy megcsináljam? - gurult hátrébb a székével egy gurulós fiókos szekrényhez. Tágra nyílt a szemem a csodálkozástól. 

- Most? - kérdeztem döbbenten. 

- Ja - húzta ki az első fiókot - míg van benned pia, és kevésbé vagy ellenálló. Ha már akarsz tetkót, hadd csináljam én - vigyorgott rám kedvesen és turkálni kezdett a fiókban. 

- De fájni fog - ültem fel hirtelen. 

- Nem annyira. Tudod, én hiszek a sorsszerűségben, tegnap terveztem egy 3D-s skorpiót - húzott elő egy lapot a fiókból, majd visszagurult elém és letette a térdemre a képet. Tátva maradt a szám, eszméletlen gyönyörű volt. 

- Sajnos nem tudok fizetni érte - tápászkodtam fel a székből. Ideje indulnom. 

- Elég, ha a számoddal fizetsz érte - nyomott vissza a férfi könnyedén és mosolyogva. Értetlenül néztem rá. Elvette a rajzot és felállt. Visszadőltem a székbe. 

- Miért csinálod ezt? - kérdeztem, ahogy a jobb oldalon lévő pulthoz ment. Megnyomott egy gombot, és az ablakok elsötétedtek. Kezdtem megijedni és fel is ugrottam a székből. 

- Az ajtók nincsenek bezárva, csak besötétítettem. Apámé a bolt, és nem szereti, ha ilyenkor itt vagyok - közölte közömbösen, miközben letelepedett a gurulós székre. - viszont én éjjel-nappal itt vagyok, ha Bradnek nincs szüksége rám - vont vállat a fiú boldogan. Uramisten! Tetoválásom lesz? Itt az idő. Most vagy soha. Igaza van. 

Visszaültem a székbe, és hátradőltem. Gyomrom görcsösen remegett a félelemtől. A férfit néztem mellettem, akit néhány órája ismerek, de teljesen magával ragadott. Gondosan előkészítette a felszerelést, míg én ezerrel próbáltam lenyugtatni magam. 

- Igazából, minden papírra vetett munkámat látni akarom emberen. Szerencséd van, hogy erre még nem volt jelentkező - közölte elégedetten és előhúzott két fekete kesztyűt az egyik fiókból. 

- Nagyon félek - vallottam be hirtelen. Halvány mosoly jelent meg az arcán. A kezemet a könyöklőre húzta és megfordította. Egy nedves kendővel megtörölgette a kezemet. A szívem ki akart ugrani a helyéről. Mikor, ha nem most? 

- Nyugi, először csak tollal rajzolom fel a körvonalat - próbált nyugtatgatni. 

Élvezettel néztem az arcát, miközben filccel felrajzolta a vonalakat. Nagyon gondosan és szakértő módon. Apró ráncok jelentek meg a homlokán, ahogy koncentrált. Most azonnal magamon akartam érezni ezt az erőt. Őt. Csakis őt. Nem akartam a tetoválásnál leállni. Többet akartam tőle. Mindent akartam tőle. Elvarázsolt. 

Ahogy elkészült a rajzzal nagyot sóhajtott és letette a filcet. Nyeltem egyet, amikor bekapcsolta a gépet. Jézusom, még a hangja is szörnyű. Nagyon hangos. Christian erősen lefogta a kezem, hogy ne tudjam megmozdítani és lassan elkezdett dolgozni rajtam. Ez nagyon fáj. Lehunytam a szemem. A zizegő hang szörnyű volt. 

- Ne szorítsd meg a kezed - emelte fel a gépet a karomról, és kezével kifeszítette ökölbe zárt ujjaimat. 

- De nagyon fáj.                                                                          Eredeti oldal megtekintése

- Néhány perc múlva megszokod - hajolt vissza az elkezdett munkája fölé. Képtelen voltam elhinni, hogy tényleg lesz egy tetoválásom. Ha anya megtudja, ki fog nyírni. Azt hiszi becsaptam, mikor azt mondtam, Emmával találkozom. Hiszen vele találkoztam, de álmomban sem gondoltam volna, hogy így ér véget az estém. Chrisnek igaza volt. Tíz perc munka után tényleg kezdtem megszokni. - Nálam maradsz? - kérdezte jó pár perc hallgatás után. Nem nézett rám, csak úgy mellékesen megkérdezte. 

- Beszélnem kell anyuval - Jézusom, anyu. Már hajnali három is elmúlt, én meg azt mondtam maximum éjfélig maradok. Előhalásztam a mobilomat.

- Hány éves vagy? Tizenkettő? Még mindig elszámolással tartozol anyucinak? - kérdezte gúnyosan. 

- Tizenhét, és csak szeretem, ha nem idegeskedik miattam - gyorsan küldtem egy "Emmánál alszom" SMS-t anyámnak és eltettem a telefonomat. 

- Fogadok, anyucival jöttél volna be, ha most nem állok neki - folytatta a gúnyolódást. Rose is ugyanezt mondta. Megsajdult a szívem a gondolatra, hogy elhagyott. 

- Nem. Egyedül jöttem volna - bár a legjobb barátnőm megígérte, hogy ő lesz majd mellettem, de hát mint kiderült... - meg fogsz dugni? - kérdeztem meg hirtelen, ahogy végiggondoltam ezt az egészet. 

- Nem dugok meg senkit - nézett fel komolyan a szemembe - szeretkezni szoktam, nem dugni vagy baszni. 

- És ma? - kérdeztem kíváncsian. Soha életemben nem mondtam volna ilyet senki fiának. Nem tudom, hogy az adrenalin miatt, vagy a pia miatt lettem-e ilyen szókimondó és merész, de ma mindent szabad. 

- Mivel csak egy ágy van odafent, én pedig nem fogok a földön aludni, melléd kell, hogy feküdjek. Hogy aztán mi lesz...