13. Fejezet

 Sziasztok!

Egy újabb nap, egy újabb bejegyzéssel. Zenét is hoztam nektek. Szomorú zene, de azért megmutatom nektek, mert gyönyörű. A szám címe: You were my first love 

Az idő csodálatos, ma strandolni voltunk. Egyre melegebb lesz, hétvégére negyven fokot mondanak. Mázlisták a vízközelben nyaralók. Vagy aki eljutott egy tengerpartra.. wháá. 

Még az elején ígértem nektek, hogy beszélek kedvenc sorozatokról. Ki ismeri a Vámpírnaplókat?

Szerintem elég sokan. Ha nem is követik az eseményeket, de biztosan hallottatok már róla. Én imádtam. Unokatesómmal minden pénteken beültünk a gép elé és néztük a következő részt. 

Ez egészen a negyedik évadig így ment. Tényleg, eszméletlen jó sorozat. Nekem az tetszett benne, hogy mindig volt benne fordulat, olyanokat tettek bele, amire az ember nem is számított, izgatottan vártam a következő epizódot. A harmadik fejezet pedig mindenidők legjobb és legizgalmasabb évada lett, és ez valóban így volt, mert a negyedik évad... hogy is fogalmazzak, nekem már unalmas volt. Úgy éreztem, a harmadik évaddal betetőzött a sorozat és már nincs mit csinálni rajta. Aztán kifacsarva belőle az utolsó szuszt is neki láttak egy negyedik, sőt egy ötödik évadnak is. A negyediket csak azért kezdtem el, mert úristen, most mi lesz, meg eddig is jó volt, biztos ezután is jó lesz. És élveztem, be kell valljam egy darabig. Aztán meg... basszus, ez olyan kiszámítható volt. És arra jöttem rá, hogy már alig tudnak újat mutatni. Mindig meghal benne egy fontos és kedvelt szereplő, de aztán hupsz, valahogy mégis újra éled. És majdnem mindig mindenki feltámad. Mint Voltairetől Candide vagy az optimizmus című műben. 

Ez volt az én véleményem, de attól még bátran merem ajánlani, mert tényleg egy nagyon jó történet, és ahogy hallottam részleteket a negyedik évadból, tényleg nagyon jó az is, csak nem nekem. Én kicsit erőltetettnek tartom már, mert úgy éreztem a dolgok lezárultak a harmadik évaddal. 

Senki kedvét nem akartam elvenni, kezdjetek bele nyugodtan vagy folytassátok. Csodálatos és lenyűgöző történet. Az én kedvencem Damon volt mindig is :D de szerintem a nézők 80%-a bukik rá, vagy favorizál vele :D

Na ennyit az én unalmas beszámolómról. Read with love the next chapter :)

13. Fejezet

Átöleltem Kylet, miközben a nappalin át a szobája felé hátráltunk. Beletúrt a hajamba és felfelé fordította a fejemet. Forró csókot nyomott a számra, én pedig viszonoztam azt. Könyökével lenyomta a szobája kilincsét és máris ketten voltunk. Felforrósodott a levegő, Kyle csókja csodálatos volt. Mindig is imádtam, olyan szenvedélyes volt. Ledőlt az ágyra, én pedig rámásztam. Szívem hevesen vert, kezemet a barátom kezeibe kulcsoltam, mire a fiú átfordított maga alá. Elnevettem magam, lábammal forrón öleltem át, hogy magamra húzhassam. Nyelvével édesen cirógatta az enyémet, táncoltak és élvezték egymást. Megint én kerültem felülre, Kyle lábai összecsavarodtak az enyémmel. Mellkasom az övéhez feszült, nevettünk és minden jó volt. 
- Tedd meg - suttogta a számba könyörgőn. Újból megcsókoltam, mire felült. Gyengéden a hajamba túrt és egyre mélyebben csókolt. Szorosan az ölébe húzott, én pedig rájöttem mit akar tőlem. Eltoltam magamtól. Lihegve vettük a levegőt. 
- Elég - néztem le a mellkasán tartott kezemre - Itt csak barátok vagyunk Kyle. Sajnálom, ezt tisztáznunk kellett volna az elején. 
Le akartam szállni róla, de kezét a csípőmre téve nyomott vissza az ölébe. 
- Ne menj el Rose - nézett fel rám könyörgőn és gyengéden megcsókolt. Átöleltem, hozzá bújtam. Nem bírtam úgy kezelni, mintha nem lennék őrületesen szerelmes belé.
Visszadőlt az ágyra, én pedig lefordultam róla. Lábamat átvetettem a csípőjén és a nyakába fúrtam a fejemet. Nagyon hevesen vert a szíve, éreztem a tenyerem alatt. 
- Mattnek vannak szabályai - szólaltam meg halkan, és puszit leheltem a nyakára. 
- Milyen szabályok? - kérdezte érdeklődve, ahogy megsimogatta a kezemet, amivel átkaroltam őt.
- Nem tudom, azt akarja, hogy te is ott legyél mikor elmondja. - dünnyögtem a bőrébe. Éreztem ajkamon az erének lüktetését. Nagyon gyors volt.
- Akarlak Rose - fordult felém a fiú könyörögve. Megint maga alá gyűrt és fölém magasodott. Ijedt és könyörgő volt egyszerre a tekintete. 
- Ne, Kyle ne nehezítsd meg. 
- Veled könnyebb lenne az egész - suttogta az ajkamba - ha mi ketten... ha te meg én együtt lennénk, nekem könnyebb lenne. 
- Nem lehet Matt - toltam el magamtól gyorsan. A fenébe. Vissza akarom szívni, de a barátom úgy merevedett meg fölöttem, mintha késsel állnának a háta mögött. 
- Matt? - kérdezte dühösen és azonnal kipattant az ágyból - Te összekevertél vele? - fordult felém ingerülten. Szívem összeszorult, fogalmam sem volt, miért az ő neve csúszott ki a számon. A barátom annyira megtört volt és sebezhető abban a pillanatban, hogy képtelen voltam elhinni, hogy ezt én tettem. 
Kyle eszméletlen dühös volt. Gyorsan felálltam és kisiettem a szobából. Amint becsuktam magam mögött az ajtót, valami erősen csapódott hozzá, én pedig összerezzentem.   

Jessica Black: 

Miután anyám távozott és magamra hagyott a lakásban úgy döntöttem visszatérek a buli előtti életemhez. A három nappal ezelőtti Jess leszek. Beüzemeltem a gépemet. Egy fekete rövidnadrág volt rajtam és egy fehér top. Lábamat az asztalnak támasztottam, kényelmesen hátra dőltem a székben és beindítottam a Sims 2-es játékot. Egész nyáron szinte ezt csináltam meg persze dolgoztam és Rosera vártam. De Rose kapja csak be.
Új családot akartam csinálni és csak akkor jöttem rá mi a család neve, mikor a gép elmentette. Miller. Rohadj meg! Dühös lettem és inkább kikapcsoltam. Legalábbis akartam, de megszólalt a csengő. Kinéztem az ablakon. Már elég késő volt, besötétedett és elmúlt tizenegy óra. Ki lehet az ilyenkor?
Nem akartam ajtót nyitni, de a hetedik csöngetés után meguntam. Hiába nyomtam ki folyton a csengőt, újra és újra felszólalt. Magamra kaptam egy kabátot és már fogalmaztam magamban a szöveget, hogy hogyan küldöm el az édesanyukájába. Ahhoz persze le kell másznom  két emeletnyit.
Viszont ahogy kinyitottam a lakásunk ajtaját, majdnem Christianba ütköztem. Vagyis nem lent nyomkodta a csengőt, hanem ide fent.
- Mit akarsz - kérdeztem dühösen és már csuktam is be az ajtót.
- Hadd magyarázzam meg - kért gyengéden és lábát a küszöb és az ajtó közé csúsztatta.
- Nem fogsz békén hagyni igaz? - kérdeztem halkan, miközben a kék Converse cipőjét bámultam. A kedvenc színem.
- Nem - vágta rá azonnal. Sóhajtottam és beengedtem a lakásba. Karba fontam magam előtt a kezemet, és dühösen néztem rá. A fenébe, annyira könnyen ellágyulok mellette.
- Nem kínállak meg semmivel, csak mondd amit akarsz és húzz el innen - közöltem vele határozottan. Tekintete lágy volt elolvadtam ezektől a mogyoróbarna szemektől.
- Nem tudom, mit mondhatnék - vakarta meg idegesen a tarkóját. Bicepsze megfeszült, nekem pedig majd' kicsordult a nyálam a látványtól. Pedig nem a zsánerem. - egyszerűen tartozom Bradnek, nagyon sokkal - ijedten nézett rám, és nyúlt volna felém de az utolsó pillanatban mégis maga mellé ejtette a kezét. - Ezt nehéz elmagyarázni - suttogta maga elé a földet bámulva.
- Nem akarok olyan ember lenni, akit nem tisztelnek. Akit csak kihasználnak.
- Én nem... - láttam a teljes zavartságot a tekintetében - én azt hiszem... talán - ide-oda nézelődött - talán kedvellek. Vagy jobban, nem is tudom. Nem vagyok a szavak embere - nézett most rám komolyan. Hirtelen közelebb lépett, teste az enyémhez ért. Riadtan léptem egyet hátra, hátam a fürdő ajtóra tapadt - veled akarok lenni - nézett rám nyugtatóan. Lehelete csiklandozta az arcomat. Lehunytam a szemem, öklömet kemény hasához nyomtam.
- Reggel elküldtél - suttogtam szomorúan - mintha nem jelenték neked semmit. Én pedig jelenteni akarok valamit.
- Sajnálom - mondta halkan - én...én...régen randiztunk volna - gyengéden megsimogatta az arcomat, én pedig felnéztem rá. A komoly és gyengéd szemeibe, ami csupa megnyugvást árasztottak - bemutattalak volna a családomnak és csak mikor teljesen biztos vagyok a dolgomban, akkor feküdtem volna le veled. Most viszont fordítva van. Megváltoztam, és rosszul indítottunk. - tekintete kutakodó volt, és én annyira elengedtem magam, hogy tudtam bármire igent mondanék neki. - de nagyon jól éreztem magam veled, és ha fordítva csináljuk, akkor most tartok ott, hogy biztos vagyok a dolgomban. Akarlak - suttogta közelebb hajolva. Ajka súrolta az enyémet, kezeivel lassan lehúzta rólam a kabátomat. - Szeretnék veled lenni továbbra is Jess.
- Bántottál ma valakit? - toltam el magamtól hirtelen. Szeme csillogott, ragyogott. Nem tudtam elképzelni, hogy ez miattam van-e vagy a vágytól, ami bennem is ott volt.
- Nem Jess, senkit nem bántottam. - megkönnyebbülten sóhajtottam. Ez a mondat nem azt jelentette, hogy nem egy "majdnem gyilkossal" vagyok együtt egy lakásban.
- Félek tőled Chris - pillantottam fel rá elszoruló torokkal. El sem hiszem, hogy volt bennem annyi bátorság, hogy ezt kimondjam.
- Nem bántalak Jess - közölte komolyan és határozottan - nőket nem bántunk, és csak... - lehunyta a szemét - ez szörnyen fog hangzani, de én csak parancsra teljesítek, Jess.
- Miért? - bukott ki belőlem a következő kérdés.
- Mondtam már, sokkal tartozom... - nem fejezte be a mondatot. - kérlek - suttogta kettőnk közé. Fogalmam sincs miért, de bólintottam. Pedig nem kellett volna. Az eszem tiltakozik ellene, hogy Chris hozzám érjen vagy egyáltalán egy légtérbe legyen velem, viszont a szívem... a szívem belesajdult a gondolatba, hogy talán sosem fogom őt látni.
A következő pillanatban kezem a hajában, szám az övén, mellkasom az övének feszülve. Csókok, ölelések és izgalmak voltunk. Zilálva nyomott a fürdő ajtónak, izmos mellkasával bezárt engem. Megragadta a combomat és magára húzott. Simogatott, cirogatott, hívogatott. Karoltam őt, magamhoz húztam. Nem érdekelt mit csinált vagy csinál. Nem tudok élni ezek nélkül az ajkak nélkül. Enélkül a vad szenvedély nélkül. 
Behátrált anyám szobájába, és az ágyra fektetett. Lehámoztam róla az ingét, ő pedig kibújtatott a topomból. Izzott a levegő, a testem. Szorosan kapaszkodtam belé kézzel lábbal. Ő irányított. Mindig ő volt felül. Mély csókokkal ajándékozott meg, mint az első éjszakán. Ingerelt a nyelvemen keresztül. Játszadozott velem, simogatott mindenhol. Forró teste a matracba nyomott. Nem sokkal később azt vettem észre, hogy ruha nélkül hancúrozunk anyám ágyán. Összefonódva, szerelmesen, forró és mély csókok között.

Rosalie Everhood: 

Rettenetes volt ez a felállás. Kyle dühösen állt a szobája ajtajában, karjait összefonva maga előtt. Matt az ablaknál állt és úgy néztek egymásra, mintha pillanatokon belül egymás torkának ugranának. Én pedig csak a kanapé háttámlájának dőlve néztem őket és nem mertem megszólalni. Végül megköszörültem a torkomat, mire Matt elvette a tekintetét a barátomról.
- Tehát a szabályok. Nem is szabályok ez csak... ezt be kell tartanod Kyle - nézett a fiú felé egy pillanatra.
- Semmit nem kell betartanom - szűrte dühösen a fogain keresztül a barátom. A légkör teli volt feszültséggel. Nyeltem egyet és a puha kanapéra hajtottam a fejem.
- Hallgasd meg Kyle - suttogtam magam elé, mire nagyot sóhajtott.
- Az első dolog. Nem lehet semmi kábítószer a házban, mindeki szól mindenkinek, ha találtatok valamit.
- Miért te hozod meg a szabályokat? - csattant fel Kyle mérgesen és előre lépett.
- Akarod meghozni te? - vonta fel kíváncsian Matt a szemöldökét. Pár pillanatig csend ereszkedett közénk és én félve néztem fel - Én is így gondoltam - Kyle visszatámaszkodott az ajtajának. - A második dolog. Kyle nem mozdulhat ki a házból sem anélkül, hogy szólna, sem egyedül.
- Azért a seggemet kitörölhetem nélkületek, ugye? - gúnyolódott a fiú és csalódottan nézett rám. Megszakad a szívem, de ez a legjobb neki. Azt hiszem.
- A fürdőt nem fogjuk bezárni. Arra gondoltam, az lenne a legjobb, ha semmit nem zárnánk. - Matt várakozva nézett körbe, én pedig megvontam a vállamat.
- Gondolom nekem semmi beleszólásom - vonta meg dühösen a vállát a barátom.
- Nem sok - jegyezte meg Matt majd folytatta - ha Rose azt mondja ne érj hozzá, akkor te nem érsz hozzá, világos?
- Világos Felséges úr  - közölte gúnyosan Kyle. Matt nem ütötte le a labdát, inkább mély levegőt vett és folytatta.
- Ha Rose kiabál vagy sikít, mert te bántottad vagy bántani fogod, akkor én ott leszek. Világos ugye?
- Nem félek tőled - egyenesedett fel a fiú. - végeztünk?
- Itt nincsenek nyugtatók Kyle. Nem lenne mégis jobb egy orvossal kezeltetned magad? - kérdezte Matt most aggódva. 
- Nyugodtan elhúzhatod a beled, senki nem kért meg rá, hogy itt legyél. 
- De, én kértem meg - álltam fel hirtelen - vedd komolyan ezt az egészet Kyle, különben... - a fiú felemelte az ujját és vádlón Matt felé bökött. 
- Téged gyűlöllek és soha nem fogsz nekem parancsolni - most rám nézett és felém bökött - benned pedig nagyot csalódtam, és már nincs szükségem rád. 
- Megmondtam, hogy nem hagylak magadra - közöltem vele komolyan. Tekintete ellágyult. Dühösen fújt egyet és beviharzott a szobájába. Az ajtó nagyot csapódott, amikor Kyle bevágta én pedig összerezzentem. Szomorúan sóhajtottam.  
- Jobban ment, mint amire számítottam - szólalt meg a fiú mögöttem.  
Már besötétedett, mikor Matt összeszedte a ruháit és felhúzta a cipőjét. 
- Hová mész? - kérdeztem döbbentem, ahogy kiléptem a konyhából és megláttam a folyosó végén készülődő fiút. 
- Haza megyek tusolni, aztán visszajövök. - válaszolta, miközben a cipőjét kötötte be.
- Ez most komoly? Ma takarítottam ki, semmi baja - csak meleg víz nincs. Jó, ez mondjuk nyomós indok.  
- Én biztos, hogy nem fürdök ebben a lakásban. Inkább haza megyek. - fordult felém lassan, de határozottan. 
- Ne izélj már, kitakarítottam a fürdőt. Csillog-villog, le van fertőtlenítve - nyögtem fel kissé kétségbeesetten. Nem akartam, hogy elmenjen, vagy hogy egyedül hagyjon Kylelal, aki teljesen ki van most akadva. 
- Nem érdekel. Még az itt alvástól is kiráz a hideg. Egy rakás szar ez a ház. Majd hívj ha kellek - közölte lazán és becsukta maga mögött az ajtót.
Tágra nyílt szemmel néztem utána. Néhány pillanattal később a barátom kilépett a szobájából. Azt hittem bántani fog, ezért kissé félve álltam meg a nappli nyílásában. Lehajtotta a fejét és egy papírt szorongatott remegő kezében. Izmai kidagadtak a vékony fekete trikó alól. A kezében tartott tárgyat nézte és halkan sóhajtott. 
- Nem foglak bántani - jegyezte meg nagyon-nagyon halkan. - Megígértem. - úgy tűnt, mintha a papírról olvasná fel, amit mond, de...aztán felém nyújtotta. Csakhogy én a nappali másik végében voltam. Nem mertem közelebb menni, ajkait dühös vonallá préselte össze, ahogy megérezte a mozdulatlanságomat. Fejét idegesen rángatta , én pedig inkább hátráltam egy lépést. - Ezen a számlán van pénz - rázta meg határozottan a kezét, amiben a papírt tartotta. Hangja megremegett - vedd ki, felhatalmazlak rá. Akkor majd Matt itt marad veled végig.
Most ő volt az. Küzködik. Istenem, Kyle. Másik keze ökölbe szorult a teste mellett és a papírt letette a kanapé támlájára. - Meg akarok gyógyulni - közölte halkan és visszament a szobájába.