Sziasztok!
14. Fejezet
Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy az előző fejezet olyan rövid lett. Csak akkor vettem észre, mikor már kitettem és az oldalon olvastam át, és már meg volt 10 kattintást. Annak örültem, hogy öt perc alatt azonnal megugrott :) Köszönöm szépen. Ennek következtében, bepótolom az elmaradásomat és dupla adag fejezetet is kaptok. FONTOS!
Az oldalsávban megtalálhatjátok Kyle Naplója opciót. Fontosnak tartom elmondani, hogy a részek kihagyása nem okoz hátrányt a történetben, nem zavarja a megértést és nem lényeges részek. A másik felkiáltójeles megjegyzésem, hogy ezek a részek obszcén szavakat, kifejezéseket, káromkodásokat és trágár szavakat tartalmaz, csak saját felelősségre ajánlatos az olvasása!
14. Fejezet
Jessica Black: ( 3. nap)
Reggel a saját szobámban ébredtem Christian karjai között. Amikor felnéztem rá még édesen aludt enyhén elnyílt ajkakkal. Átkulcsoltam a lábam meztelen testén, miközben alig érezhetően simogattam selymes mellkasán a rózsás tetoválását. Vajon gyantáztatja magát?
Arcomat az oldalába fúrtam és próbáltam visszaaludni. Érdekes, hogy én keltem fel előbb, nem rám vall a korai kelés. De semmi nem rám vall, amit mostanában csinálok. Pia, tetkó, szex, szex anyám ágyában. Te jó ég. A pokol fenekén fogok megrohadni, de nem érdekel, mert itt a mennyországban érzem magam. Míg kicsi köröket rajzoltam a férfi mellkasára mellettem, elgondolkodtam. Nem ismerem Kylet, és úgy érzem mostanában Rosera sem lehet ráismerni. Viszont nem értem miért bántana Chris bárkit is. Miben utazik ez a Brad gyerek? Miért tartozik ez a férfi itt mellettem neki? Mi a fenébe keveredhetek, ha nem vigyázok?
Felsóhajtottam és felültem. Christian megmozdult, derekamnál átfogva nyomott vissza az ágyba. Oldalra fordult, arcát a mellkasomba temette és úgy aludt tovább. Sóhajtottam és inkább nyugton maradtam.
Órákkal később hallottam, hogy anyám haza jön. Tágra nyílt a szemem a döbbenettől. Csöndben hallgatóztam és nemcsak anyu tért haza, hanem a barátja is itt van. A fenébe. Jó nagy lókakiban vagyok. Kibontakoztam a férfi öleléséből, aki morogva bár, de elengedett.
- Mi a... - gyorsan a szájára tapasztottam a kezemet.
- Tssh. Anya haza jött - Chris pupillája kitágult és bólintott. Tudta, hogy mit jelent ez.
Bukdácsolva átmásztam a férfin és huppanva zuhantam a padlóra.
- Jól vagyok - hárítottam el a kérdését, ahogy felült az ágyamon. A takaró a csípőjére tekeredett és az egyik lábára. Annyira szexi volt, hogy akár most visszabújtam volna mellé, de annak mindketten tudjuk, mi lett volna a vége.
Gyorsan felkotortam a ruha halmot a szobám sarkában. Remélem nem hagytunk semmit anyám szobájában, mert azt hiszem akkor apámhoz küld egy időre, már pedig én itt akarok maradni. Felkaptam a fekete rövidnadrágomat és a topomat, míg Christian belebújt az alsónadrágjába, majd a nadrágjába az ágyamon ülve.
Anyával még elbírtam volna, de a barátja... őt hogy csalogatom ki az erkélyre.
- Maradj itt! - fordultam a barátom felé suttogva - kiviszem őket az erkélyre és utána elmehetsz - álltam elé hirtelen, hogy elvegyem az éjjeliszekrényen heverő fésűmet. Elkapta a derekamat és magához rántott. Majdnem felsikoltottam, de vissza tudtam fogni magam. Gyors és pusziszerű csókot nyomott a számra, én pedig egyet az övére. Annyira aranyos volt a kócos fejével és álmos szemeivel.
- Később elmegyek a szalonba - csókoltam meg újra, majd a tükör felé fordultam, hogy kifésüljem kócos hajamat. A tükrön keresztül láttam, ahogy magára húzta a felsőjét, majd felhúzta a lábát, hogy belebújhasson a zokniba.
- Jézusom, ez a fej. Miért kell olyan jónak lenned az ágyban? Anya ki fog nyírni.
- Nem hagyom - mosolyogott rám kedvesen. Lekaptam a szekrényem ajtajáról a fürdőköpenyem, hogy eltakarjam a tetoválásomat és résnyire nyitva az ajtót kisurrantam.
- Jó reggelt - fordultam el jobbra, a kis konyhánk felé. Anya a hűtőbe pakolgatott, míg a barátja az asztalnál ült. Az én helyemen. Hangsúly az enyémen van.
- Jó reggelt - köszönt anyám a hűtőből.
- Olyan éhes vagyok - dobtam le magam az egyik székre - nem eszünk ma együtt az erkélyen?
Anya döbbenten egyenesedett ki, és olyan "te beteg vagy" nézéssel ajándékozott meg. Ezt gondolom azért kaptam, mert mindig is utáltam a barátjával reggelizni.
- Kislányom - mosolyodott el szélesen és boldogan - ha kipakolsz az asztalra, szívesen.
- És George? Ő is jön? - kérdeztem a férfire nézve. Idősödő alacsony termetű férfi volt, akinek egyik utálatos szokása az volt, hogy dohányzott.
- Ha szeretnéd - válaszolta anyám, ahogy elővett egy doboz vajat.
Ez felér egy vállba veregetéssel, hiszen fél óra alatt kiköltöztettem anyámat és a barátját az erkélyre. A cigiszagtól hányni tudtam volna, de Chris és a saját életem épsége érdekében, elviseltem.
- Hozok még tejet - álltam fel gyorsan és besiettem anyu szobáján át a lakásba. Legalább az rendben volt, de csak mert az ágyán nem volt lepedő vagy takaró, amit összegyűrhettünk volna.
Benyitottam az én szobámba, Christian eközben szemügyre vette a képeimet.
- Gyere már - rángattam el őt az egyik faltól idegesen.
Anyu szobájának ajtajához rohantam, ahonnan ráláttam az erkélyre. Beszélgettek és látszólag fel sem tűnt nekik, mi történik. A barátom kinyitotta az ajtót és mielőtt elment volna, megragadta a derekamat és maga felé fordított. Ajkát azonnal az enyémre tapasztotta, mély és hosszú csókkal búcsúzott el, majd egyetlen pillanat alatt ki is viharzott a lakásból. Megkönnyebbülten dőltem az ajtónak.
Rosalie Everhood:
Kómásan keltem ki az ágyamból. Na jó, nem az én ágyam volt, de jelenleg igen. Alig aludtam egész éjjel. Azon gondolkodtam, hogy Kyle mennyire akarja ezt az egészet. Eddig minden rendben vele, de már láttam rajta a jeleket. Izzadás, viszketés, remegés. Sajnáltam, de tudtam, hogy képes túlesni ezen az egészen. Bíztam benne, mi mást tehettem volna?
Matt elég hamar visszaért, tisztán és üdén. Viszont fáradt volt. Amint belépett az ajtón ledobta a cuccát a nappaliban, lehúzta a felsőjét - én pedig mélyen beszívtam a levegőt a látványra, amit még kaptam a teljes sötétség előtt - aztán megszabadult a nadrágjától is, amit egy melegítőre cserélt és már be is bújt az ágyba. Szóval kimerülhetett. Egész nap számolt és gondolkodott. Elmondta nekem, hogy keresett megoldásokat Kyle problémájára, de eddig még nem tette senki közzé a neten, hogy mit is kell pontosan csinálni ilyen helyzetben. Legalábbis ő nem találta meg.
Fél óra bámészkodás után kikeltem az ágyból majd pizsamában és kócosan kibotorkáltam a konyhába. Magasról tettem bárki véleményére ebben a házban. Reggel mindig is használhatatlan voltam, nemhogy még fel is öltözzek.
Matt halkan horkolt a kanapén, mint egy darab rongy, úgy terült el rajta. Roppantmód imádni valónak találtam nemcsak a látványát, de a hangját is. Percekig néztem őt a nappali nyílásán keresztül, és olyan közel voltam hozzá. Bár háttal volt nekem, félig hason, félig az oldalán feküdt, mégis csodálatos volt őt nézni. A lepedő lecsúszott a derekára, selymes bőrén megcsillant a napfénye. Olyan gyönyörű volt. Muszáj volt emlékeztetnem magam, hogy ő nem az enyém. Ő nem az én barátom. Viszont akárhogy is akartam, semmi lelkiismeret furdalásom nem volt, hogy őt bámultam és gyönyörködtem benne. Erre van is egy jó mondásom.
Hűséget fogadtam, nem vakságot.
Az egész házra csend borult, kivéve Matt halk horkolását. A konyha tisztának mondható a tegnapi takarítás után elég sok dolog megváltozott. Például megtaláltam a mosogatót. Megláttam a pultlapot, vagy kinyitottam az egyik ajtót, ami összeragadt a kosztól. Most finom narancs illat terjengett a levegőben, nem pedig romlott kaja szag és hányingert keltő felismerhetetlen dolgok szaga.
A hűtő melletti kamrából kivettem egy doboz tejet, amit tegnap Mattel vetettem. Mivel a hűtő nem működik, ideiglenesen itt tároljuk a kaját. Miközben a kakaómat csináltam, Matt fáradtan botorkált be a konyhába.
- Jó reggelt - mosolyogtam rá vidáman. Intett a kezével, majd elfoglalta szokásos a helyét, a nyílás melletti széket. - Csináljak neked is kakaót? Kérsz valamit enni?
- Nem tudom. Miből lehet választani?
- Hát igen, vagy nem - ültem le a pulttal szembeni helyre.
- Úgy értem milyen ételből - nézett rám komolyan és kicsit feszülten. Sóhajtottam és elmondtam, hogy vajas kenyér van vagy lekváros kenyér, vagy zabpehely.
- Van itt valami a számodra - csúsztattam felé lassan a papírt, amit tegnap este Kyle adott, miközben megkente a kenyerét lekvárral.
- Ez micsoda?
- Ez egy számla. Kyle szerint van rajta egy kis pénz, és azt mondta kivehetem. Gondoltam a villanyt legalább ki tudnánk fizetni belőle. Legalábbis egy részét.
- Mennyi van rajta?
- Nem tudom, de ma kettesben kell maradnod Kylelal, míg kiveszem. - bólintott és beleharapott a kenyerébe.
A reggeli csöndben telt, én csak bámultam ki a fejemből, és próbáltam nem izegni-mozogni Matt jelenlététől. Beszélgetni akartam, de nagyon fáradt voltam hozzá. Fél órával később Kyle kiabálása zavarta meg a mély csendet. Rémülten felpattantam és a barátom szobájához rohantam. Kivágtam az ajtót és amikor láttam mi történik, megugrott a pulzusom. Kyle a takaróba szorulva vergődött, arca könnyes volt miközben azt kiabálta:
- Hagyjatok. Hagyjátok. Nem kell drog, nem kell drog.
Az ágya mellé siettem, gyengéden megráztam a fiút, mire teste megfeszült és ahogy felém fordult, kezével olyan erősen csapott arcon, hogy a földre estem.
- Ébredj fel Kyle - fogtam meg a kezét majdnem sírva a fájdalomtól, miközben tovább ráztam a fiút.
- Ne nyúlj hozzá - hallottam Matt rémült hangját az ajtóból, a következő pillanatban pedig felhúzott a földről - nem szabad hozzá érni, ilyenkor nincs magánál.
Kyle felordított és ujjai elfehéredtek a lepedő szorításában. Teste ívbe feszült, könnyek csorogtak végig az arcán, én pedig oda akartam menni hozzá, de Matt szorosan tartott magánál.
- Fel kell keltenünk - néztem fel a fiúra rémülten. Matt Kylet nézte gondolkodva és kissé ijedten. Elfordított magától majd letelepedett a barátom mellé.
- Kyle kelj fel - szólongatta meg hangosan - Hallod Kyle, nem kell bevenned semmit. Rose is itt van, ébredj fel és biztonságban leszel.
A barátom teste megfeszült, a fal felé fordult és reszketve szorította magához a takarót. A verejték megcsillant a testén. Matt lassan felállt és óvatosan fölé hajolt, majd a homlokára fektette a kezét.
- Láza van. Legalábbis nagyon forró.
- Keltsd fel őt Matt - kértem meg a fiút rémülten, miközben az ujjaimat piszkáltam a számmal. Mintha rágnám a körmömet, de nem azt rágtam.
- Ne, most alszik - hajolt megint Kyle fölé. - Szerintem pihenésre van szüksége.
- És ha megint rémálmai lesznek?
- Akkor felkeltjük, de most hagyjuk aludni.
Miután Matt rábeszélt a dologra, halkan kiosontunk a szobájából, de az ajtót teljesen kinyitottuk.
- Elmegyek a pénzért amíg ő alszik, meg elintézem a villanyt is - fordultam a fiú felé, aki végig a barátom szobáját bámulta.
- Rendben. Elkérhetem a laptopodat?
- Nincs már sok töltés rajta, de persze. A szobámban netet is csórhatsz a szomszédtól.
- Csak a gép kell - közölte csípőre tett kézzel, lazán állva előttem. Bólogattam, majd elsiettem a szobámba.
Délután kettőre mindent elintéztem. Még a gázt is be tudtam fizetni, sőt kajára is maradt pénz. Rengeteg volt a számlán, és ez most pont jól jött. Viszont miközben visszafelé tartottam - bár még csak a centerben voltam - eszembe jutott, hogy Bradnek is tartozunk, nem is kevéssel, ha jól tudom. Meg kellene keresnem, de fogalmam sincs hogy tehetném. Vagyis tulajdonképpen tudom.
A nagy sietségben valakinek neki mentem.
- Bocs - néztem fel a hosszú, barna hajú lányra. Tágra nyílt a szemem a döbbenettől, és utána fordultam. - Jessica - kiabáltam a lány után, de mintha nem ő lenne, vagy nem hallana, csak ment tovább. Utána rohantam - Héj Jessica, várj már - megfogtam a kezét, mire dühösen hátra fordult.
- Mit akarsz? - szűrte a szavakat a fogain keresztül. Hátra hőköltem.
- Én csak... olyan rég beszéltünk Jess.
- Neked csak Jessica - közölte ingerülten és elfordult. Pedig ezt a becenevet én adtam neki még elsőben, amikor legjobb barátnők lettünk.
- Jessica, várj már - rohantam utána megint, mert már méterekkel előttem járt - nincs kedved meginni valamit?
- Nincs - vágta rá dühösen és megállás nélkül ment előre. Vagy anélkül, hogy rám nézne.
- Mi bajod van? - kérdeztem halkan, miközben szinte loholtam utána - ha valami rosszat tettem, akkor sajnálom.
- Kopj le, nem akarlak látni - nézett vissza a válla fölött - nekem már vannak más barátaim, ahogy neked is. Menj hozzájuk, hagyj engem békén. - megtorpantam.
- De Jess én... - nem tudtam mit mondhatnék. Azt sem tudtam mi ütött belé, vagy miért változott meg ennyire. Pedig én semmi rosszat nem tettem ellene. Vagy igen?
Az utca közepén állva néztem a lány távolodó alakja után, ahogy befordult a sarkon, és arra gondoltam, hogy ezt elcsesztem.
Jessica Black:
Nagyon nehéz volt leráznom a legjobb barátnőmet, de sikerült. Mindig is ő volt nekem a legjobb, és most...most minden összedőlt köztünk. Tudnia kell, hogy haragszom rá. Akkor hagyott el, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Mégis rettenetesen fájt őt eltaszítanom magamtól. Bűntudatom volt, ezen a mostani életem sem változtatott.
Felballagtam a vaslépcsőn, ami a szalonba vezetett. Halkan benyitottam és már hallottam a gép sercegését az ajtóból.
- Jó napot! - üdvözölt a pult mögött álló Christian vidáman. - Segíthetek valamiben? - lépett ki az asztal mögül szélesen vigyorogva.
- Hát arra gondoltam csináltatnék egy tetoválást, módjuk - pimaszul mosolyogva végigvezettem kezemet a melleimen, le az oldalamon egészen a nemi szervemig - úgy mindenhová.
- Nagy munka lesz - jegyezte meg a fiú boldogan és elgondolkodva - beszéljük meg a terveket egy csöndesebb helyen. - megragadta a kezemet és a helyiség hátsó részébe vonszolt, ahonnan csigalépcső vezetett fel a szobába.
- Csókolom - köszöntem a szemüveget viselő bácsinak, aki egy már amúgyis agyontetovált vékony nő derekát díszitette tovább.
- Állj meg Christian! - szólalt meg mély, szigorú hangon. Lehervadt a mosoly az arcomról és félve húzódtam a barátom mellé. A férfi felnézett a munkájáról, eltolta székét az ágytól és felállt. - Hova mész? - kérdezte szigorúan és elkezdte lehúzni a fekete kesztyűt a kezéről. Volt időm végigmérni a férfit, egy laza ujjatlan felsőt viselt, amiből kilátszódott izmos karja. Izmosabb volt, mint Chris, és a tetoválása a bal karján sokkal nagyobb volt, egészen a csuklójáig húzódott a vállától. Arca idősnek és komolynak tűnt, melyen pár napos borosta díszelgett, ami kifejezetten jól állt a rövid barna - bár kopaszodó - hajához.
- Csak felmegyünk Je..az ügyféllel megbeszélni a terveit - hárított gyorsan a férfi mellettem, bár hangja mintha..mintha megremegett volna. Neki feszültem a karjának, és félig-meddig mögé bújtam.
- Azt itt is meg tudjátok beszélni. Miért mentek fel az emeletre? - kérdezte határozottan, kiszívva belőlünk az igazságot.
- Apa mi... jó rendben, elmegyünk - adta be a derekát Christian és elindult az ajtó felé, miközben maga előtt terelgetett.
- Ő volt az apukád? - kérdeztem halkan, ahogy becsukta mögöttünk az ajtót.
- Igen. - válaszolta kurtán és a tömb mögé húzott.
Nem szóltunk semmit, nem tudtam mit mondhatnék. Christian egy hatalmas fehér garázsajtó előtt megállt, elengedett és kézzel feltolta a fehér kaput. Felkapcsolta a villanyokat, így a szemem elé tárult három autó egymás mellett sorakozva. Az egyik egy cabrio volt, a másik egy terepjáró a harmadik pedig egy átlagos személyautó. Fogalmam sincs milyen márkájúak, de úgy tűnt elég új kocsik. Fényezett karosszériája volt mindegyiknek, és ahogy láttam egy karc sem volt egyiken sem. Legalábbis a hátsó részükön nem.
- Szállj be - intett a fejével a szürke, áramvonalas Opel felé. Mondjuk ezt az emblémát felismerem, mert anyának is ilyen típusú autója van.
- Hová megyünk? - kérdeztem miközben elindultam az autó felé. Ő már bepattant a kocsiba, én pedig gyorsan követtem őt.
- Csak elmegyünk innen - közölte komolyan, de mintha dühös lenne. Fura volt.
Hátra nézve tolatott ki a garázsból. Arca szenvtelen volt, mégis éreztem a koncentrációt a mozgásában. Bekötöttem magam, néhány pillanattal később pedig már száguldottunk a keskeny utcán a város központja felé.
Kinéztem az ablakon, elhaladtunk azon az úton, ahol Rosezal találkoztam. Christian gyengéden simogatta a combomat, engem pedig furcsa érzés kerített hatalmába. Semminek éreztem magam. Mintha Chris csak arra használna...mintha csak a testem kellene neki. Lesokkolva néztem a kezeit a combomon és nyelnem kellett egyet. Tényleg csak erre kellenék neki? Hiszen eddig nem csináltunk mást, csak szeretkeztünk. Megszorítottam a biztonsági övet és megint kifelé néztem az ablakon. Christian hirtelen lefékezett, amitől előrelendült a testem.
- Rohadt életbe az ilyen kis csitrikbe - dühöngött idegesen Christian, én pedig felnéztem. Tátva maradt a szám, ahogy Rose átsietett előttünk a zebrán. Szomorú volt és nagyon... megsajdult a szívem a gondolatra, hogy bántottam őt, hogy miattam sírhat. Hirtelen felém pillantott és megállt. Christian idegesen nézett a visszapillantóba majd Rosera.
- Gyerünk már - nyomta meg idegesen a dudát, mire Rose összerezzent. Addig tartotta velem a szemkontaktust míg át nem ért az úton, Chris pedig el nem hajtott onnan.
A Centralba mentünk, ahol először találkoztunk. Miután Christian talált egy parkolóhelyet, megvárta míg kiszállok, majd kézen fogva indultunk el a hatalmas kávézó felé. Gyönyörű idő volt, ragyogott az egész park. Lementünk a hatalmas márvány lépcsőkön és megkerestük Bradéket. A hideg futkosott a hátamon tőle és Ethantől. Most a belső részen ültek a hatalmas bőr fotelek egyikében, melyek egymással szemben voltak, közöttük pedig egy üveg dohányzóasztal volt.
- Nocsak Christian - állt fel vigyorogva Brad és kezet fogott a barátommal - nem jelentél meg a tegnapi feladatnál. - dorgálta meg szigorúan, de mégis mosolyogva. Undorító és gonosz vigyorgás volt.
- Más dolgom volt - rángatta meg a vállát a fiú, és megszorította a kezemet.
- Értem én - nézett rám félrebillentett fejjel - de a munka az munka Christian, és ne felejtsd el, hogy.. - nézett fel a férfire mellettem.
- Nem hagyod elfelejteni - feszült meg Chris teste mellettem, ahogy Brad szavába vágott. A férfi a három személyes kanapé felé terelt és leült a "haverjaival" szemben. Velem szemben Emma ült, egy koktélt iszogatva, lábát lazán a kanapéra téve, mellette pedig Ethan dőlt hátra, miközben a lány háta mögé fektette a kezét. Brad is leült, Emma lábát az ölébe vette és simogatni kezdte.
- Mi a helyzet Christian? Mi szél fújt erre bogárka? Nem szoktál jönni, ha nincs meló - szólalt meg Brad gúnyosan. - Csak eljöttünk - vont vállat a fiút lazán, majd felém fordult - Mit szeretnél inni? - kérdezte gyengéden. Megvontam a vállamat, ő pedig intett az ujjával a pincérnő felé.
Christian pont azt választotta, amit a legjobban szerettem. Meglepett és jól esett. Én csendben ültem a társaság között, míg a fiúk valami üzletről beszélgettek. Emma szintén csendben volt, azon kívül, hogy Bradet kényeztette és ugrott minden szavára. Úgy tűnt, jól érzi magát ebben a kiskutya szerepben. Néha elcsíptem egy-egy nevet a beszélgetésből, amiket nem ismertem, és egyáltalán nem értettem miről beszéltek. Végül úgy döntöttem, visszavonulok a telefonommal, és kizárom őket. Felhúztam a lábamat a kanapén, és a legsarkába húzódtam messze a barátomtól és az üzlettől.
Fél óra múlva Ethan húzódott mellém a másik kanapéról. Felnéztem rá, ő pedig vigyorogva, és tekintetével kostólgatva méregetett engem.
- Van kedved játszani? - hajolt közelebb kéjes, mély hangon. Eltűrt egy tincset az arcomból, ami szerintem ott sem volt, majd még közelebb hajolt.
- Hagyjál - húztam el a fejemet undorodva, és a gyomrának nyomtam a lábamat.
- Veszed le a mocskos kezed róla - ugrott hozzánk Christian dühösen. Lerángatta rólam Ethant és nyakánál fogva nyomta a másik kanapéhoz.
- Engedd el Christian! - parancsolt rá Brad, mikor a barátom hátrahúzta a kezét, hogy bemoshasson egyet Ethannek.
- Te is tudod mit kap, ha hozzá nyúl ahhoz, ami nem az övé - fordult Chris dühösen Brad felé, kezét készenlétben tartva az ütésre.
- Nem tudta, hogy kisajátítottál magadnak egy szukát, ami engem is meglep. - vonta fel a szemöldökét a szőke hajú nagymenő.
- Osztozhatnánk rajta haver - vigyorodott el Ethan, mire Christian arcon vágta. Aztán még egyszer és még egyszer. Felsikítottam és a kezemet az arcom elé húztam, ahogy a sarokban kuporogtam. Aztán még egyet ütött és még egyet.
- Kint intézzétek el, most vettem a bútorokat - szólt közbe unottan Brad, majd Christian az üvegasztalnak esett, ami összetört alatta.
- Na jó, ez már ront az üzlet imidzsén - tápászkodott fel a férfi, és lerángatta Christianról a rajta fekvő Ethant. A nyakánál fogva lökte le a kis emelkedőről, aki a földre zuhant a lendülettől. A szám elé kaptam a kezemet, annyira rémisztő volt a fiú kinézete, de sokkal jobban érdekelt Christian állapota.
Odaugrottam mellé, mire ő elkezdett feltápászkodni. Orrából eleredt a vér, ő pedig végighúzta a kezét előtte vörös csíkot húzva rá.
- Hagyj békén - lökött el magától gyengéden és felállt. Megragadta a karomat és maga után húzva indult el a kijárat felé.
- Ne menj el Christian - kiáltott utánunk Brad, mire a férfi megtorpant mellettem - meló van, tesó.
Kómásan keltem ki az ágyamból. Na jó, nem az én ágyam volt, de jelenleg igen. Alig aludtam egész éjjel. Azon gondolkodtam, hogy Kyle mennyire akarja ezt az egészet. Eddig minden rendben vele, de már láttam rajta a jeleket. Izzadás, viszketés, remegés. Sajnáltam, de tudtam, hogy képes túlesni ezen az egészen. Bíztam benne, mi mást tehettem volna?
Matt elég hamar visszaért, tisztán és üdén. Viszont fáradt volt. Amint belépett az ajtón ledobta a cuccát a nappaliban, lehúzta a felsőjét - én pedig mélyen beszívtam a levegőt a látványra, amit még kaptam a teljes sötétség előtt - aztán megszabadult a nadrágjától is, amit egy melegítőre cserélt és már be is bújt az ágyba. Szóval kimerülhetett. Egész nap számolt és gondolkodott. Elmondta nekem, hogy keresett megoldásokat Kyle problémájára, de eddig még nem tette senki közzé a neten, hogy mit is kell pontosan csinálni ilyen helyzetben. Legalábbis ő nem találta meg.
Fél óra bámészkodás után kikeltem az ágyból majd pizsamában és kócosan kibotorkáltam a konyhába. Magasról tettem bárki véleményére ebben a házban. Reggel mindig is használhatatlan voltam, nemhogy még fel is öltözzek.
Matt halkan horkolt a kanapén, mint egy darab rongy, úgy terült el rajta. Roppantmód imádni valónak találtam nemcsak a látványát, de a hangját is. Percekig néztem őt a nappali nyílásán keresztül, és olyan közel voltam hozzá. Bár háttal volt nekem, félig hason, félig az oldalán feküdt, mégis csodálatos volt őt nézni. A lepedő lecsúszott a derekára, selymes bőrén megcsillant a napfénye. Olyan gyönyörű volt. Muszáj volt emlékeztetnem magam, hogy ő nem az enyém. Ő nem az én barátom. Viszont akárhogy is akartam, semmi lelkiismeret furdalásom nem volt, hogy őt bámultam és gyönyörködtem benne. Erre van is egy jó mondásom.
Hűséget fogadtam, nem vakságot.
Az egész házra csend borult, kivéve Matt halk horkolását. A konyha tisztának mondható a tegnapi takarítás után elég sok dolog megváltozott. Például megtaláltam a mosogatót. Megláttam a pultlapot, vagy kinyitottam az egyik ajtót, ami összeragadt a kosztól. Most finom narancs illat terjengett a levegőben, nem pedig romlott kaja szag és hányingert keltő felismerhetetlen dolgok szaga.
A hűtő melletti kamrából kivettem egy doboz tejet, amit tegnap Mattel vetettem. Mivel a hűtő nem működik, ideiglenesen itt tároljuk a kaját. Miközben a kakaómat csináltam, Matt fáradtan botorkált be a konyhába.
- Jó reggelt - mosolyogtam rá vidáman. Intett a kezével, majd elfoglalta szokásos a helyét, a nyílás melletti széket. - Csináljak neked is kakaót? Kérsz valamit enni?
- Nem tudom. Miből lehet választani?
- Hát igen, vagy nem - ültem le a pulttal szembeni helyre.
- Úgy értem milyen ételből - nézett rám komolyan és kicsit feszülten. Sóhajtottam és elmondtam, hogy vajas kenyér van vagy lekváros kenyér, vagy zabpehely.
- Van itt valami a számodra - csúsztattam felé lassan a papírt, amit tegnap este Kyle adott, miközben megkente a kenyerét lekvárral.
- Ez micsoda?
- Ez egy számla. Kyle szerint van rajta egy kis pénz, és azt mondta kivehetem. Gondoltam a villanyt legalább ki tudnánk fizetni belőle. Legalábbis egy részét.
- Mennyi van rajta?
- Nem tudom, de ma kettesben kell maradnod Kylelal, míg kiveszem. - bólintott és beleharapott a kenyerébe.
A reggeli csöndben telt, én csak bámultam ki a fejemből, és próbáltam nem izegni-mozogni Matt jelenlététől. Beszélgetni akartam, de nagyon fáradt voltam hozzá. Fél órával később Kyle kiabálása zavarta meg a mély csendet. Rémülten felpattantam és a barátom szobájához rohantam. Kivágtam az ajtót és amikor láttam mi történik, megugrott a pulzusom. Kyle a takaróba szorulva vergődött, arca könnyes volt miközben azt kiabálta:
- Hagyjatok. Hagyjátok. Nem kell drog, nem kell drog.
Az ágya mellé siettem, gyengéden megráztam a fiút, mire teste megfeszült és ahogy felém fordult, kezével olyan erősen csapott arcon, hogy a földre estem.
- Ébredj fel Kyle - fogtam meg a kezét majdnem sírva a fájdalomtól, miközben tovább ráztam a fiút.
- Ne nyúlj hozzá - hallottam Matt rémült hangját az ajtóból, a következő pillanatban pedig felhúzott a földről - nem szabad hozzá érni, ilyenkor nincs magánál.
Kyle felordított és ujjai elfehéredtek a lepedő szorításában. Teste ívbe feszült, könnyek csorogtak végig az arcán, én pedig oda akartam menni hozzá, de Matt szorosan tartott magánál.
- Fel kell keltenünk - néztem fel a fiúra rémülten. Matt Kylet nézte gondolkodva és kissé ijedten. Elfordított magától majd letelepedett a barátom mellé.
- Kyle kelj fel - szólongatta meg hangosan - Hallod Kyle, nem kell bevenned semmit. Rose is itt van, ébredj fel és biztonságban leszel.
A barátom teste megfeszült, a fal felé fordult és reszketve szorította magához a takarót. A verejték megcsillant a testén. Matt lassan felállt és óvatosan fölé hajolt, majd a homlokára fektette a kezét.
- Láza van. Legalábbis nagyon forró.
- Keltsd fel őt Matt - kértem meg a fiút rémülten, miközben az ujjaimat piszkáltam a számmal. Mintha rágnám a körmömet, de nem azt rágtam.
- Ne, most alszik - hajolt megint Kyle fölé. - Szerintem pihenésre van szüksége.
- És ha megint rémálmai lesznek?
- Akkor felkeltjük, de most hagyjuk aludni.
Miután Matt rábeszélt a dologra, halkan kiosontunk a szobájából, de az ajtót teljesen kinyitottuk.
- Elmegyek a pénzért amíg ő alszik, meg elintézem a villanyt is - fordultam a fiú felé, aki végig a barátom szobáját bámulta.
- Rendben. Elkérhetem a laptopodat?
- Nincs már sok töltés rajta, de persze. A szobámban netet is csórhatsz a szomszédtól.
- Csak a gép kell - közölte csípőre tett kézzel, lazán állva előttem. Bólogattam, majd elsiettem a szobámba.
Délután kettőre mindent elintéztem. Még a gázt is be tudtam fizetni, sőt kajára is maradt pénz. Rengeteg volt a számlán, és ez most pont jól jött. Viszont miközben visszafelé tartottam - bár még csak a centerben voltam - eszembe jutott, hogy Bradnek is tartozunk, nem is kevéssel, ha jól tudom. Meg kellene keresnem, de fogalmam sincs hogy tehetném. Vagyis tulajdonképpen tudom.
A nagy sietségben valakinek neki mentem.
- Bocs - néztem fel a hosszú, barna hajú lányra. Tágra nyílt a szemem a döbbenettől, és utána fordultam. - Jessica - kiabáltam a lány után, de mintha nem ő lenne, vagy nem hallana, csak ment tovább. Utána rohantam - Héj Jessica, várj már - megfogtam a kezét, mire dühösen hátra fordult.
- Mit akarsz? - szűrte a szavakat a fogain keresztül. Hátra hőköltem.
- Én csak... olyan rég beszéltünk Jess.
- Neked csak Jessica - közölte ingerülten és elfordult. Pedig ezt a becenevet én adtam neki még elsőben, amikor legjobb barátnők lettünk.
- Jessica, várj már - rohantam utána megint, mert már méterekkel előttem járt - nincs kedved meginni valamit?
- Nincs - vágta rá dühösen és megállás nélkül ment előre. Vagy anélkül, hogy rám nézne.
- Mi bajod van? - kérdeztem halkan, miközben szinte loholtam utána - ha valami rosszat tettem, akkor sajnálom.
- Kopj le, nem akarlak látni - nézett vissza a válla fölött - nekem már vannak más barátaim, ahogy neked is. Menj hozzájuk, hagyj engem békén. - megtorpantam.
- De Jess én... - nem tudtam mit mondhatnék. Azt sem tudtam mi ütött belé, vagy miért változott meg ennyire. Pedig én semmi rosszat nem tettem ellene. Vagy igen?
Az utca közepén állva néztem a lány távolodó alakja után, ahogy befordult a sarkon, és arra gondoltam, hogy ezt elcsesztem.
Jessica Black:
Nagyon nehéz volt leráznom a legjobb barátnőmet, de sikerült. Mindig is ő volt nekem a legjobb, és most...most minden összedőlt köztünk. Tudnia kell, hogy haragszom rá. Akkor hagyott el, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Mégis rettenetesen fájt őt eltaszítanom magamtól. Bűntudatom volt, ezen a mostani életem sem változtatott.
Felballagtam a vaslépcsőn, ami a szalonba vezetett. Halkan benyitottam és már hallottam a gép sercegését az ajtóból.
- Jó napot! - üdvözölt a pult mögött álló Christian vidáman. - Segíthetek valamiben? - lépett ki az asztal mögül szélesen vigyorogva.
- Hát arra gondoltam csináltatnék egy tetoválást, módjuk - pimaszul mosolyogva végigvezettem kezemet a melleimen, le az oldalamon egészen a nemi szervemig - úgy mindenhová.
- Nagy munka lesz - jegyezte meg a fiú boldogan és elgondolkodva - beszéljük meg a terveket egy csöndesebb helyen. - megragadta a kezemet és a helyiség hátsó részébe vonszolt, ahonnan csigalépcső vezetett fel a szobába.
- Csókolom - köszöntem a szemüveget viselő bácsinak, aki egy már amúgyis agyontetovált vékony nő derekát díszitette tovább.
- Állj meg Christian! - szólalt meg mély, szigorú hangon. Lehervadt a mosoly az arcomról és félve húzódtam a barátom mellé. A férfi felnézett a munkájáról, eltolta székét az ágytól és felállt. - Hova mész? - kérdezte szigorúan és elkezdte lehúzni a fekete kesztyűt a kezéről. Volt időm végigmérni a férfit, egy laza ujjatlan felsőt viselt, amiből kilátszódott izmos karja. Izmosabb volt, mint Chris, és a tetoválása a bal karján sokkal nagyobb volt, egészen a csuklójáig húzódott a vállától. Arca idősnek és komolynak tűnt, melyen pár napos borosta díszelgett, ami kifejezetten jól állt a rövid barna - bár kopaszodó - hajához.
- Csak felmegyünk Je..az ügyféllel megbeszélni a terveit - hárított gyorsan a férfi mellettem, bár hangja mintha..mintha megremegett volna. Neki feszültem a karjának, és félig-meddig mögé bújtam.
- Azt itt is meg tudjátok beszélni. Miért mentek fel az emeletre? - kérdezte határozottan, kiszívva belőlünk az igazságot.
- Apa mi... jó rendben, elmegyünk - adta be a derekát Christian és elindult az ajtó felé, miközben maga előtt terelgetett.
- Ő volt az apukád? - kérdeztem halkan, ahogy becsukta mögöttünk az ajtót.
- Igen. - válaszolta kurtán és a tömb mögé húzott.
Nem szóltunk semmit, nem tudtam mit mondhatnék. Christian egy hatalmas fehér garázsajtó előtt megállt, elengedett és kézzel feltolta a fehér kaput. Felkapcsolta a villanyokat, így a szemem elé tárult három autó egymás mellett sorakozva. Az egyik egy cabrio volt, a másik egy terepjáró a harmadik pedig egy átlagos személyautó. Fogalmam sincs milyen márkájúak, de úgy tűnt elég új kocsik. Fényezett karosszériája volt mindegyiknek, és ahogy láttam egy karc sem volt egyiken sem. Legalábbis a hátsó részükön nem.
- Szállj be - intett a fejével a szürke, áramvonalas Opel felé. Mondjuk ezt az emblémát felismerem, mert anyának is ilyen típusú autója van.
- Hová megyünk? - kérdeztem miközben elindultam az autó felé. Ő már bepattant a kocsiba, én pedig gyorsan követtem őt.
- Csak elmegyünk innen - közölte komolyan, de mintha dühös lenne. Fura volt.
Hátra nézve tolatott ki a garázsból. Arca szenvtelen volt, mégis éreztem a koncentrációt a mozgásában. Bekötöttem magam, néhány pillanattal később pedig már száguldottunk a keskeny utcán a város központja felé.
Kinéztem az ablakon, elhaladtunk azon az úton, ahol Rosezal találkoztam. Christian gyengéden simogatta a combomat, engem pedig furcsa érzés kerített hatalmába. Semminek éreztem magam. Mintha Chris csak arra használna...mintha csak a testem kellene neki. Lesokkolva néztem a kezeit a combomon és nyelnem kellett egyet. Tényleg csak erre kellenék neki? Hiszen eddig nem csináltunk mást, csak szeretkeztünk. Megszorítottam a biztonsági övet és megint kifelé néztem az ablakon. Christian hirtelen lefékezett, amitől előrelendült a testem.
- Rohadt életbe az ilyen kis csitrikbe - dühöngött idegesen Christian, én pedig felnéztem. Tátva maradt a szám, ahogy Rose átsietett előttünk a zebrán. Szomorú volt és nagyon... megsajdult a szívem a gondolatra, hogy bántottam őt, hogy miattam sírhat. Hirtelen felém pillantott és megállt. Christian idegesen nézett a visszapillantóba majd Rosera.
- Gyerünk már - nyomta meg idegesen a dudát, mire Rose összerezzent. Addig tartotta velem a szemkontaktust míg át nem ért az úton, Chris pedig el nem hajtott onnan.
A Centralba mentünk, ahol először találkoztunk. Miután Christian talált egy parkolóhelyet, megvárta míg kiszállok, majd kézen fogva indultunk el a hatalmas kávézó felé. Gyönyörű idő volt, ragyogott az egész park. Lementünk a hatalmas márvány lépcsőkön és megkerestük Bradéket. A hideg futkosott a hátamon tőle és Ethantől. Most a belső részen ültek a hatalmas bőr fotelek egyikében, melyek egymással szemben voltak, közöttük pedig egy üveg dohányzóasztal volt.
- Nocsak Christian - állt fel vigyorogva Brad és kezet fogott a barátommal - nem jelentél meg a tegnapi feladatnál. - dorgálta meg szigorúan, de mégis mosolyogva. Undorító és gonosz vigyorgás volt.
- Más dolgom volt - rángatta meg a vállát a fiú, és megszorította a kezemet.
- Értem én - nézett rám félrebillentett fejjel - de a munka az munka Christian, és ne felejtsd el, hogy.. - nézett fel a férfire mellettem.
- Nem hagyod elfelejteni - feszült meg Chris teste mellettem, ahogy Brad szavába vágott. A férfi a három személyes kanapé felé terelt és leült a "haverjaival" szemben. Velem szemben Emma ült, egy koktélt iszogatva, lábát lazán a kanapéra téve, mellette pedig Ethan dőlt hátra, miközben a lány háta mögé fektette a kezét. Brad is leült, Emma lábát az ölébe vette és simogatni kezdte.
- Mi a helyzet Christian? Mi szél fújt erre bogárka? Nem szoktál jönni, ha nincs meló - szólalt meg Brad gúnyosan. - Csak eljöttünk - vont vállat a fiút lazán, majd felém fordult - Mit szeretnél inni? - kérdezte gyengéden. Megvontam a vállamat, ő pedig intett az ujjával a pincérnő felé.
Christian pont azt választotta, amit a legjobban szerettem. Meglepett és jól esett. Én csendben ültem a társaság között, míg a fiúk valami üzletről beszélgettek. Emma szintén csendben volt, azon kívül, hogy Bradet kényeztette és ugrott minden szavára. Úgy tűnt, jól érzi magát ebben a kiskutya szerepben. Néha elcsíptem egy-egy nevet a beszélgetésből, amiket nem ismertem, és egyáltalán nem értettem miről beszéltek. Végül úgy döntöttem, visszavonulok a telefonommal, és kizárom őket. Felhúztam a lábamat a kanapén, és a legsarkába húzódtam messze a barátomtól és az üzlettől.
Fél óra múlva Ethan húzódott mellém a másik kanapéról. Felnéztem rá, ő pedig vigyorogva, és tekintetével kostólgatva méregetett engem.
- Van kedved játszani? - hajolt közelebb kéjes, mély hangon. Eltűrt egy tincset az arcomból, ami szerintem ott sem volt, majd még közelebb hajolt.
- Hagyjál - húztam el a fejemet undorodva, és a gyomrának nyomtam a lábamat.
- Veszed le a mocskos kezed róla - ugrott hozzánk Christian dühösen. Lerángatta rólam Ethant és nyakánál fogva nyomta a másik kanapéhoz.
- Engedd el Christian! - parancsolt rá Brad, mikor a barátom hátrahúzta a kezét, hogy bemoshasson egyet Ethannek.
- Te is tudod mit kap, ha hozzá nyúl ahhoz, ami nem az övé - fordult Chris dühösen Brad felé, kezét készenlétben tartva az ütésre.
- Nem tudta, hogy kisajátítottál magadnak egy szukát, ami engem is meglep. - vonta fel a szemöldökét a szőke hajú nagymenő.
- Osztozhatnánk rajta haver - vigyorodott el Ethan, mire Christian arcon vágta. Aztán még egyszer és még egyszer. Felsikítottam és a kezemet az arcom elé húztam, ahogy a sarokban kuporogtam. Aztán még egyet ütött és még egyet.
- Kint intézzétek el, most vettem a bútorokat - szólt közbe unottan Brad, majd Christian az üvegasztalnak esett, ami összetört alatta.
- Na jó, ez már ront az üzlet imidzsén - tápászkodott fel a férfi, és lerángatta Christianról a rajta fekvő Ethant. A nyakánál fogva lökte le a kis emelkedőről, aki a földre zuhant a lendülettől. A szám elé kaptam a kezemet, annyira rémisztő volt a fiú kinézete, de sokkal jobban érdekelt Christian állapota.
Odaugrottam mellé, mire ő elkezdett feltápászkodni. Orrából eleredt a vér, ő pedig végighúzta a kezét előtte vörös csíkot húzva rá.
- Hagyj békén - lökött el magától gyengéden és felállt. Megragadta a karomat és maga után húzva indult el a kijárat felé.
- Ne menj el Christian - kiáltott utánunk Brad, mire a férfi megtorpant mellettem - meló van, tesó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése