Bocsika, hogy egy ideje nem írtam. Kicsit elfoglalt vagyok mostanában. Ja meg a héten kétszer napszúrást kaptam...vagyis a mai nem hiszem, hogy az. A lényeg, hogy fáj. Aztán vizsgák, meg ilyenek. Meg nyári olvasmányokat kerestem a neten. Találtam is néhányat, de nem tudom megéri-e mindegyik. Ebben segítsetek légyszi :)
A MINDENKÉPP lista legtetején a Crossfire sorozat harmadik része áll az Egymásba fonódva. Jézusom,
már február óta (akkor kaptam meg az első könyvet) várom, és alig bírtam eddig várni. Az első pillanattól kezdve beleszerettem. :) A harmadik rész első fejezetét már el is olvastam a neten, de nem volt elég. Nem tehetek róla, telhetetlen vagyok. Többet akarok :D Azt hiszem ma jelenik meg a boltokban, de most nincs rá pénzem, szóval szólnom kellene apának, hogy "apu.. légysziii". Nem fogja beadni a derekát olyan könnyen, nehogy azt higyjétek. Tuti kitakarítatja velem az egész lakást cserébe, vagy az udvart. Vagy füvet kell nyírnom vagy egyebek. A második jelöltem - erről a könyvről csak tegnap olvastam egy véleményt, és azonnal megtetszett - Jennifer L. Armentrout - Obszidián. Bevallom őszintén, soha nem hallottam még az írónőről sem. Szépen sorjában meglátogatom majd a könyvesboltot. A harmadik a Mindenképp listán SamanthaYoung - Dublin Street. Na erről sem hallottam még tegnapig. Remélem nem okoznak csalódást, a vélemények szerint megérik a pénzüket.
A Talán listán Ulpiusos könyvek vannak főleg, meg Kresley Coletól néhány. Tőle most olvastam el a Vámpíréhséget...másodszor. Tetszett. Megint :D Ja, igen meg Szakály Viktória is a listámon van, már Karácsonyra is kértem a könyvet, de pénzt kaptam. A pénzemet pedig félretettem szűkösebb időkre.
Ennyit a könyvekről.
Hm.. izé. Kiteszek egy chat lehetőséget, ha bármi kérdésetek van, vagy kérni szeretnétek valami témát, amiről szívesen olvasnátok vagy szimplán unatkoztok és beszélgetni szeretnétek, írjatok nyugodtan :D Izé.. a másik meg az lenne, hogy nem vagyok egy kommentgyűjtő, sőt utálok ilyet kérni, de ha csak egy smileyt beszúrnátok néha, már annak is örülnék. Ezzel tudatnátok, hogy van ember aki olvassa, amit írok vagy hogy érdekel egyáltalán. Na jó, ha túl nagy fáradtság, akkor nem muszáj.
És akkor a fejezet :D
5. Fejezet
Lihegve dőltem az ágyra, ahogy Kylelal a szobámba érkeztünk. Elfeküdtem az ágyon, karom szorosan ölelte őt a nyakánál. Jó volt vele lenni, még jobb volt őt csókolni. Elnevette magát, és puha ajkait az enyémre tapasztotta, hogy aztán mohó vággyal vegye el, amit akar. Egyik kezével mélyen a hajamba túrt, és élvezettel vont még közelebb magához, míg másik kezén támaszkodott mellettem, hogy ne nehezedjen rám. Rákulcsoltam a lábaimat, éreztem erekcióját a lábam között a nadrágunkon keresztül. Elvigyorodtam, és nem gondolkodtam. Annyira sokat adott csók közben, és annyira sokat is vett el. Szenvedélyes volt, és ennek örültem. Nyelve táncot járva kutakodott a számban, és simogatta az én nyelvemet. Forró volt minden, lángolt a szoba. Benyúlt a pólóm alá, és megmarkolva az oldalamat kezét végig csúsztatta a testemen. Viszont a keze megint megremeget. A szokásos. Lehajtottam a fejem, így megszakadt a csókunk. Gyengéden simogatta a bordáimon a bőrőmet, és a homlokomat csókolta puhán.
- Sajnálom - suttogta őszintén és éreztem magamon a remegését.
Lesütöttem a szemem és felgyorsuló légzésemet próbáltam csillapítani. Forró lehelete megnyugtató volt az arcomon. Félig térdelve, félig rám nehezedve feküdt rajtam. Megráztam a fejem, hogy semmi baj, és lecsúsztattam a lábamat a derekáról. Erős volt, ahogy mindkettőnket megtartott. Nem azért remegett. Utáltam, ha remegett. Nyeltem egyet és felnéztem világos barna, aggódó szemeibe. Egyik kezemmel a tarkóját cirógattam, míg a másikat gyengéden az arcára csúsztattam és ujjbegyeimmel megsimogattam. Vad légzésem kezdett csillapodni.
- Mennyi napja? - kérdeztem halkan.
- Három - megkönnyebbülten sóhajtottam, arcát közelebb húztam az enyémhez. Puha csókot leheltem az ajkára. Kyle belenyögött a számba és elhúzódott. Felültem, és az ölébe másztam. Gyengéden ölelt, miközben a hátamat simogatta.
- Nem akarlak itt hagyni - suttogtam szomorúan, ahogy átöleltem. A nyakába temettem az arcomat, ő pedig magára vont. A falat bámultam magam előtt, miközben simogattam a hátát.
Közel kerültem hozzá az elmúlt néhány hétben, de meg kellett tudnom a titkát, és meg kellett szegnem az apának tett fogadalmamat is. Apa sosem tudhatja meg, mit csinál Kyle. Azonnal eltiltana tőle. Az elején azt hittem, hogy ő majd képes lesz elfeledtetni velem Mattet, de tévedtem. Folyton összehasonlítgatom őket, és ez kikészít. Egyszer csak azon kapom magam, hogy a tulajdonságaikat elemzem, Kyleba pedig megpróbálok belemagyarázni olyan tulajdonságokat, amik igazából Matté. Pedig szorosan kapaszkodom a fiúba. Segített kilépni a szomorú, elkeseredett korszakomból. Bűntudatot érzek a gondolataim miatt. Valahol örülök is neki, hogy elmegyek néhány napra. Tízre. Jesszusom, az nagyon sok. Most hogy megismertem Kylet, nagyon sok. Majdnem mindennap együtt voltunk, huszonnégy órából huszat naponta.
- Jó lesz a nyaralás - tolt el magától a fiú, hogy belenézhessen a szemembe. Megnyugtató mosolya volt, de a szeme. Néha szépnek láttam, néha kiégettnek, üresnek. Pedig amikor szépek és csillognak, akkor az ember azt hiszi, nem látott még ennél szebbet.
Puha csókot lehelt az ajkamra, és hüvelykujjával letörölte a könycseppet az arcomról. Lehajtottam a fejem.
- Igen - suttogtam elcsukló hangon - jó lesz néhány nap gondolkodás - néztem fel rá biztatóan mosolyogva.
A fülem mögé tűrt egy tincset, miközben félre billentett fejjel nézett engem.
- Hívni foglak mindennap - nyugatott meg halkan - persze, ha szeretnéd.
- Szeretném, igen. Meg leszel, ugye? - néztem rá aggódva.
- Tudod, hogy kemény fából faragtak - vont vállat egyszerűen és mosolyogva - de szerintem hiányozni fogsz.
Boldog voltam. Nem tagadhattam, senki előtt. A képzeletbeli fiúm mindig is olyan volt, mint Kyle. Legalábbis nagyon hasonlított a fiú arra, akit magam mellé képzeltem el. Valahogy mégis más volt ez az egész. Szerettem vele lenni, hiányzott, amikor nem voltunk együtt, viszont úgy éreztem a tűz az, ami hiányzik. Minden olyan gyorsan történt. Amikor először rám írt faceen - először és utoljára, mert tisztáztam vele az ehhezvaló hozzáállásomat - megijedtem. A hátam közepére sem kívántam őt. Főleg mivel tahó és udvariatlan volt velem. Aztán másnap találkoztunk. Olyan érzésem volt, hogy " na jó, csakhogy lekopjon végre". Aztán ahogy elkezdtünk beszélgetni, nagyon meglepődtem. Kedves volt és humoros. A következő pillanatban pedig azon kaptam magam, hogy azt kívánom, bár tovább tartana a beszélgetésünk, és ne kellene haza mennem. Akkor gyönyörűek voltak a szemei. Elbűvölve néztem a világos barna szemeibe, amik csillogtak. Élveztem, ahogy az autókról mesélt nekem, úgy tűnt ez a téma a kedvence. Úgy éreztem Kyleban sokkal több van, mint amit először gondoltam. Úgy éreztem, meg akarom őt ismerni.
Azon a pénteken elhívott "randira". Buliztunk. Jobban mondva... így történt.
Este hat körül leszálltam a végállomáson a buszról. Szerencsére nem voltak sokan a megállóban, így azonnal kiszúrtam a rám várakozó Kylet. Elmosolyodott, amint meglátott. Fekete melegítőben volt és szakadt farmernadrágban, kapucnival a fején.
- Szia - köszöntem vidáman.
- Helo - mondta mosolyogva.
- Ez meg mi? Nincs is hideg - ugrottam feljebb mosolyogva, hogy lerántsam róla a kapucnit. Elciccegte magát és a kapucnija után nyúlt, ahogy elindult előre.
Megforgattam a szemem és a hátára ugrottam, mire mindketten felnevettünk. Megfogta a lábaimat a térdhajlatomnál, majd vidáman elindultunk az egyik park felé. Könnyen elbírt, egyáltalán nem előrködött. A nagyobb biztonságérzet kedvéért átkaroltam a nyakát, így még közelebb kerültem hozzá.
- Szóval, mit szeretnél ma csinálni? - fordult hátra derűsen.
- Lepj meg! - vontam vállat egyszerűen, majd a vállára hajtottam a fejem. Kicsit fáradt voltam, de valahogy úgy éreztem találkoznom kell Kylelal, szóval bejöttem a busszal.
A város legnagyobb játszóterére vitt engem. A kedvenc "hintámnak" hátast állt és ledobott a kemény kötelekből összefont hatalmas kosárba. Felnevettem és játékosan megrúgtam a lábammal. Meglökte a hintát, én pedig kényelmesen elhelyezkedtem.
- Szóval, mi van ezzel a suli dologgal? - kérdezte közömbösen, miközben velem szemben lökte a kosarat.
- Miféle suli dologgal?
- Hát tudod. Én már elég rég voltam. Mit kell csinálni, hogy az ember olyan suliba járjon, mint a tied? - érdeklődő volt a tekintete. Könyökömre támaszkodtam, hogy jobban láthassam, ő pedig leállt a lökésekkel.
- Először is tanulni kellene. Tudsz tanulni? - vontam fel az egyik szemöldökömet kíváncsian. Kyle nem járt suliba.. mit is mondott? Két éve? Elvileg tavaly végzett volna az iskolával, de abbahagyta.
- Úgy nézek én ki, mint aki nem tud?
- Ez most beugarós kérdés? Csak mert a szemed olyan furcsán áll.
- Hogy így? - mindkét szemét az orra felé fordította, én pedig elnevettem magam. Gyengéden megrúgtam a hasát, mire megjátszva magát fájdalmasan összegörnyedt.
Egész délután hülyéskedtünk és nevettünk. Már kezdett sötétedni, szóval kilenc felé járhatott az idő. Nyár van, naná, hogy későn sötétedik. Kyle kezére hajtottam a fejem a hintában, ő pedig elfeküdt mellettem. A hajamat cirógatta, miközben az eget néztük.
- Mesélj magadról - szólalt meg halkan. Éreztem arcomon a pillantását - olyan keveset tudok rólad - suttogta a fülembe. Felé fordultam.
- Mit szeretnél tudni? - kérdeztem a félhomályban. A játszótér már kiürült, csak mi voltunk a parkban, a fák közt. Kyle lassan ringatta a hintát a lábával.
- Nem is tudom. Mindent - Ezt már hallottam. Matt is hasonlót mondott. Rohadt élet, neki most nincs itt helye. Mélyen beszívtam a levegőt és elnéztem a válla fölött.
- Hm. Kérdezz valami jót. Valami izgit - néztem rá kihívóan.
- Valami izgit? - kérdezte gondolkodva. Pár pillanat után aztán rám nézett - Repülnél vagy láthatatlan lennél szívesebben? - összeráncoltam a homlokomat, mire Kyle keze megremegett a fejem alatt. Először. Akkor még azt hittem a hideg miatt.
- Repülnék. Azt hiszem.
- Van kedved bulizni?
- Mármint most? - kérdeztem értetlenül. Bólintott. - Hát nem igazán az én világom.
- Próbáltad egyáltalán? - vonta fel a szemöldökét gúnyosan.
- Igen, és nem tetszett. Nem volt táncpartnerem.
- Mindenki a táncpartnered egy buliban - hirtelen felült és engem is felhúzott. - Mellesleg, majd én leszek.
- Hát, jó. Bár nem vagyok buliszerkóban.
- Te most viccelsz? Farmerszoknya és ujjatlan felső? Hogyne lenne buliszerkó. Na, gyere - kelt ki a hintából és megragadta a kezemet. - Majd én megmutatom, milyen jó bulizni - kacsintott rám. Milyen édes. Azonnal széles mosoly terült el az arcomon. Összefonta az ujjait az enyémmel és gyengéden húzni kezdett maga után.
A buli fantasztikus volt. Tényleg hihetetlenül jó volt vele bulizni. A tévhitekkel ellentétben pia nélkül is lehet jól szórakozni. Kylelal végig együtt táncoltunk, mint két jó barát. Mert azok voltunk. Legalábbis nekem egyre fontosabb lett a társasága. Rá teljesen igaz volt a - ne ítéld meg a borítójáról - mondás. Azt hittem egy piás, részeg disznó, aki minden estéjét másik csajjal tölti. Hiszen nagyon helyes srác volt, szép bőre és kedves mosolya teljesen magával ragadott.
Már épp indultunk haza, hogy elérhessem az utolsó buszt, mikor Kylet valaki meglökte oldalról. A parkon mentünk át, elég sötét volt.
- Haver, hol a pénzem? - állt elénk egy magas vékony srác, karjait kérdőn széttárva. Dühösnek tűnt. Közelebb húzódtam Kylehoz. A fiú teste megfeszült mellettem, a másik srác mellé pedig két hatalmas izompacsirta állt. Nyeltem egyet, és hátrébb húzódtam. Dőlt a srácból a piaszag.
- Megmondtam, hogy megszerzem - szólalt meg a fiú mellettem higgadtan. A srác, aki meglökte összefonta a mellkasa előtt a karjait és engem méregetett. Szívem vadul kalapált a mellkasomban. Kyle el akart indulni, de a srác felemelte a kezét, hogy megállítsa.
- Nekem az kevés, haver - emelte fel a hangját félelmet keltő módon. A távoli lámpa fénye kellőn megvilágította a srácot hátulról. Így még hatalmasabbnak tűnt a másik kettő férfi mellette. - Most akarom. Vagy add a lányt. - nézett rajtam végig mohó, kiéhezett tekintettel.
Kyle mögé húzódtam, rettegve karoltam belé. Kissé elém emelte a karját, hogy védjen engem.
- Brad! - szólalt meg Kyle higgadtan - mi most elmegyünk innen, holnap pedig megkereslek.
Brad intett a fejével, mire a két férfi elindult felénk. Jézusom! Megszorítottam Kyle kezét, aki ellökött magától.
- Tűnj innen! - üvöltött rám ingerülten, a két férfi pedig elkapta a karjait. Tágra nyílt szemmel néztem rájuk miközben hátráltam. Brad felém lépett én pedig teljes erőmből rohanni kezdtem, hátat fordítva nekik.
Hátranéztem, mikor úgy éreztem elég messze kerültem tőlük. Brad Kylet ütötte, és a mellkasom fájdalmasan összeszorult. Mi a francot tegyek?
Otthon biztonságban voltam. Majd széthasadt a szívem, hogy képes voltam Kylet ott hagyni csakúgy. Nem tudtam mit tehetnék, de ez volt a legrosszabb húzás tőlem. Lekuporodtam a kanapéra és sírva átkoztam magam. Mi van ha valami baja esett? Miattam? Mert én nem szóltam senkinek. Egyszerűen rohantam, és épp elérve a buszt felugrottam rá és eljöttem.
A kopogás megrémisztett. Ki lehet az ilyenkor? Nem mertem felállni, sem mozdulni. Viszont a lámpa ég, az ablakokon keresztül bárki megmondja, hogy van itt valaki. Újabb halk, erőtlen kopogás. Lassan az ajtóhoz lopakodtam. Igazából...Feltéptem az ajtót, és a sokktól bent akadt a lélegzetem. Az ajtóban Kyle állt erőtlenül a félfának támaszkodva, csupa véresen. Gyorsan kitöröltem a könnyeimet és beengedtem a fiút a házba.
- Rose - nyögte ki erőtlenül és nekem dőlt. Rám nehezedett teljes testével és én majdnem összeestem alatta.
Bevonszoltam magunkat a fürdőszobába és a mosdónak támasztottam. Elővettem egy törölközőt - mert nem volt itthon semmilyen elsősegély felszerelésünk - és benedvesítettem. A fiú jobb szeme annyira feldagadt, hogy a szemét nem is lehetett látni. Az arca minden szeglete véres volt. Szemöldöke felszakadt, és a szája is hasonlóképp sebes volt. Megpróbáltam alig hozzáérve letörölgetni a sebeit, és kitisztítani őket. Lehunyta a szemét, légzése erőtlen volt. Féltem és aggódtam. Nem mertem semmit szólni. Erőtlenül lecsúszott a földre, fejét pedig a szekrénynek nyomta. Elé guggoltam és úgy folytattam az ápolását.
Oh Kyle. Mit tettek veled Kyle?
Fertőtlenítőnk még volt itthon, minden érintésnél felszisszent. Erőlködve kinyitotta a szemét és rám nézett. Arcom nagyon közel volt az övéhez. Lassan felnyúlt az arcomhoz. Remegő kézzel végigsimított a csonton a fülem mögé. Nem tudtam, mit akar csinálni. Értetlenül néztem rá, ő pedig gyengéden közelebb húzta a fejemet az övéhez. Nyeltem egyet, ahogy ajka majdnem az enyémhez ért. Mi csak... Mi nem... Finoman ajkai közé vette az enyémet és lágyan megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése