29. Fejezet

Üdvözlehelletem mindenkinek!

 Őszinte leszek, a köszönés lopott köszönés. Az Arcnélküli Manustól hallottam először, aki a youtube-on árasztja mindenkire vicces válaszait. Nagyon imádom a műsorát, ajánlom szeretettel. 
Mint látjátok, és mint ígértem, már meg is hoztam a fejezetet. Mindenkitől szeretnék bocsánatot kérni azért, hogy nem jelentkeztem, bár próbáltam tartani veletek a kapcsolatot. A héten még csak ma kapcsoltam be a gépemet, így telefonról nem lett volna túl jó írni. Viszont ma mindent bepótoltam, és meghoztam a várva-várt huszonkilencedik fejezetet. Hűű... Jó sok van már. 

Köszönöm mindenkinek a támogatást, a kattintásokat. Szeretlek titeket, bár nem mutatjátok meg magatokat :) Tudom, hogy vagytok. 
A fejezet illusztráció mentes, mert nem igazán találtam olyan képet, ami illene a részhez. Nem is szaporítanám a szót. 
Kellemes Olvasását! 

29. Fejezet

(Segítség)

Rosalie Everhood: 

Jessica szenvedélyesen ölelkezve csimpazkodott egy fiúra. Nem láttam a férfi arcát, hiszen háttal volt nekem. Szürkéség honolt az egész faluban, ami tulajdonképpen csak egy utca volt. Kivülállóként láttam magam, ahogy a barátnőmet néztem. Eltávolodtam a testemtől, talán csak egy szellem voltam. Közelebb úsztam a hideg levegőben, mint egy szellő. Christian csókolgatta a barátnőmet, Jessica pedig boldog volt. Mikor közelebb értem, a hely megváltozott, kihűlt minden. Jessica helyében voltam, Christian helyén pedig Kyle teste kezdett formálódni. Rémülten elugrottam tőle. Kyle gyengéden rám nézett. Minden világos volt, egy rét kellős közepén voltunk. Virágokkal és hatalmasra nőtt fűvel körülvéve. Hogy változott meg ilyen gyorsan az álom?
- Hol vagy Kyle? - kérdeztem rémülten. A karjaiba vetettem magam, szorosan öleltem őt. - Miért mentél el? - motyogtam a puha ingbe, amit magán viselt. Fura illata volt, erős és csípős. Nem az ő megnyugtató, édes illat áradt belőle.
Homlokomat ráncolva toltam el magamtól kissé. Mikor felnéztem, már nem Kyle állt előttem, hanem Brad. Ijedten szívtam be a levegőt, és próbáltam elhátrálni. Nem jött ki hang a torkomon, a fiú elszorította a kezemet. Megpróbáltam sikítani, de csak annyit értem el vele, hogy a férfi arcán gúnyos vigyor jelent meg. A karomba éles fájdalom nyilalt. Eressz el - mondtam volna, de hiába. Nem tudtam beszélni, nem tudtam mozogni. Hideg volt, minden olyan fájdalmas volt körülöttem. A mellkasom összeszorult. Futni akartam.
- Kyle! Hol vagy Kyle? - rémülten néztem körbe. Kiszabtam a karom Brad szorításából, és elestem. Kezeim véresek voltak. Remegve emeltem magam elé. Kétségbeesetten néztem a kezeimre, aztán Bradre. Tőle a vér. Ő kent össze engem. Síró hangot hallottam, de nem én sírtam. Valaki sírt. Egy lány. Kúszva hátráltam el a férfitól előttem. Álmodom. Fel akarok kelni! A föld hideg volt, gallyak szúrták a testemet. Brad követett. Lassan lépkedett előttem, arcán kaján, magabiztos vigyorával. Rúgni akartam, testem megremegett, mintha ébredeznék. Nem félhetek. Álmodom!
Összekuporodtam a férfi előtt, és vártam, hogy kinyíljon a szemem. Nem éreztem a lépteit, nem éreztem a jelenlétét. Elmúlt.

Zilálva ébredtem.
A félelem szétfeszítette a mellkasomat. Hideg volt és nagyon sötét. Semmi más nem hallatszott, csak a saját légzésem. Kezeim szorosan összekötve pihentek előttem. Egy ágyon feküdtem. Legalábbis valami puhán. Számat fájón húzta valami ragasztószalag. Kényelmetlen volt így, ezért megpróbáltam leszedni magamról. Ahogy összekötött kezeimmel próbáltam lehúzni a ragasztószalagot a számról, égető csíkot hagyott maga után. Kissé megmozgattam a számat, mert elzsibbadt. Aztán feljebb nyúltam, és elkezdtem lerángatni magamról a kendőt, amit a szemem elé húztak, de nagyon nem ment. Meghúztam a hajamat is, ahogy megpróbáltam feljebb tolni a fejemen. Küszködve bár, de sikerült leszednem magamról. A szobában, ahol voltam, semmivel sem volt világosabb. Ahogy kinyújtottam a lábam, rájöttem, hogy nem is ágyon, hanem kanapén vagyok. Remegett a kezem. Próbáltam az illatok alapján elképzelni a helyet, de csak fa és papír illat volt, és valami keserű, ismeretlen illat. Fogammal elkezdtem feltépni a kezeimet összezáró ragasztót. Fúj, rettenetes íze volt. Hirtelen lépéseket hallottam valamerről, majd valaki hangosan felnevetett. Aztán többen nevettek. Kirázott a hideg. Bár elbújhatnék valahova. Kulcs zörrent a zárban, ha jól hallottam bal oldalról jött, ahogy a nevetések is. Egy ajtó nyílt ki, enyhe fényt beeresztve, amit néhány hatalmas férfi alak szűkített le. Hátrébb húzódtam, szívem a torkomban dobogott. A szoba hirtelen fényárban úszott, én pedig gyorsan a szemem elé kaptam a kezem, hogy eltakarjam a szememet.
- Nocsak, nocsak. A kis fogjunk felébredt - hallottam Brad ismerős, szörnyű hangját. Kemény volt és kissé rekedtes. Álmomban nem mondott semmit. Megpróbáltam gondolkodni, tudtam, hogy csak később értem meg, mit akart ezzel üzenni az elmém.
Kicsire kuporodtam össze a kanapén, ahogy az álmomban. Erős szorítást éreztem a karomnál, majd valaki durván átfordított a hátamra.
- Ne bánts! - néztem rémülten az ismeretlen férfire, aki Bradékkel lehetett egy idős. Erős kezeivel a kanapéra nyomott, arca rezzenéstelen és komoly volt.
- Maradj csöndben és senki nem bánt - hajolt fölém Brad érdeklődve. Bólintottam.
Szívem hevesen a mellkasomban, hatalmas lökésekkel kísérve minden egyes lélegzetevételemet, majd felgyorsult időközben.
- Ethan engedd el - hallottam egy ismerős hangot az ajtóból. Odapillantottam. Christian állt a falnak dőlve.
A férfi leszállt rólam, én pedig hirtelen ülő helyzetbe nyomtam magam. Négy férfi volt itt.
Brad állt előttem, egy íróasztalnak támaszkodva, mellkasán keresztbefont kézzel. Mellette két férfi állt hasonló testtartásban. Ethan és egy ismeretlen férfi, akit eddig nagyon keveset láttam. Sokkal izmosabb volt Christiannál, simán elmehetett volna a pankrátorok közé. Így még félelmetesebb volt, hogy izmai majd' szétfeszítették a felsőjét.
- Tudod miért vagy itt? - kérdezte Brad unottan. Megráztam a fejem, ő pedig beszívta a levegőt, mintha már ezerszer lejátszotta volna ezt a szituációt. - Van egy közös ismerősünk. Kyle Karlson - derékból hátra fordult, és az asztalán kezdett pakolászni, míg a kezébe nem akadt egy vastag mappa. Kinyitotta. - Kyle Karlson. Tartózkodási helye ismeretlen, viszont a tartozása majdnem eléri az egymilliót. - lapozott egyet, miközben rám pillantott. Gyomrom megfeszült. A félelem teljesen átjárta a testem, végtagjaim lemerevedtek. - Ez elég sok pénz, valakinek pedig fizetnie kell - csapta össze a mappát a férfi. Összerándultam a hangra.
- Rendben - nyögtem ki alig hallhatóan - megadom a tartozását, csak adj egy kis időt - néztem fel rá könyörgő szemekkel. Brad felröhögött, aztán mindenki más hangos röhögésbe kezdett, kivéve Christiant.
- Nem, bogaram - rázta meg a fejét Brad jókedvűen - a barátodnak már fél éve időt adok, elfogyott. Az idő pénz - közölte komolyan - nekem pedig szükségem van a pénzre. Nekem fogsz dolgozni, kicsi Rose - közölte gúnyosan a férfi, és elrugaszkodott az asztaltól. Görcsbe rándult a gyomrom. Én? Dolgozzak neki?
- Mint fe-fe-felszolgáló? - dadogtam rémülten, mert a férfi vészesen közeledett felém. Automatikusan hátrébb húzódtam, közben pedig Christianra pillantottam, segítségért könyörögve. Nyeltem egyet. Brad leült mellém az ágyra, kezét átvetette a vállamon.
Próbáltam elhúzódni tőle, de nem engedte. Remegtem, közben pedig a földet néztem magam előtt.
- Vannak lányok - hangja gyengéd volt. Lehelete marta az arcomat, ahogy a férfi a  fülemhez hajolt. Megsimogatta az arcomat. - akik nagyon könnyen kereshetnek pénzt nekem. Akiknek olyan jó testük van, mint neked - végigsimított a combomon, én pedig megrázkódtam. Ajkai  az arcomat súrolták. - Hmm - dünnyögte vágyakozva, majd egyre feljebb és feljebb simogatta a combomat. - Vannak potenciális ügyfeleim, kicsi Rose - suttogta - akiknek olyan lány kell, mint te. Meg fogsz dolgozni azért a pénzért. - kezét a lábam közé vezette, én pedig hirtelen összekulcsolt kezeimmel az arcába öklöztem.
Hiba volt. Brad döbbenetét kihasználva felpattantam, és rohanni kezdtem az ajtó felé. Christian arrébb lépett, így pont elállta az utamat.
- Engedj el - néztem rá könyörögve, szinte sírva. A következő pillanatban valaki megragadta a hajamat. Felsikoltottam, a férfi pedig durván a falnak lökött Christian mellett. Fejem hangosan koppant a falon, könnyeim kicsordultak. 
Összekuporodtam.
- Végre a kezem közé kaparinthattalak, kicsi Rose - hajolt le hozzám Brad gúnyos vigyorral az arcán. Megragadta az állkapcsomat és durván felemelte, hogy ránézhessek. - Nagyon jó - forgatta a fejemet, míg én szakadatlanul sírtam. Levegő után kapkodtam.
- Engedj el - kértem fulldokolva. Ellökött magától, fejem halkan koppant a falon. Ismét.
Mindenki síri csendben volt. A többiek velem szemben álltak, míg én a sarokhoz kúsztam, és összekuporodtam. Egyedül vagyok, olyan sokan vannak, és olyan nagyok. Mind fölém tornyosultak, és úgy félek.
- Te fogod őt betanítani, Christian - állt fel mellőlem Brad hirtelen. A fiúk felé fordult.
- Én? - döbbent le a fiú - Én még sosem csináltam ilyet.
- Nem feküdtél még le lánnyal? - kérdezte gúnyosan a férfi. Remegve kúsztam arrébb. A kezeim még mindig össze voltak kötve. Egymás után hullottak a könnycseppek a padlóra. Fejem lüktetett.
- Felejtsd el, Brad. Nőket nem bántok. Ez tabu számomra, és az is marad! - csattant fel a férfi idegesen.
- Törjem be én? - üvöltötte Brad. Kapkodva próbáltam levegőhöz jutni, alig láttam a folytonos könnyektől. Megálltam.
- Hagyd őt békén, Brad - lépett előre Christian határozottan. Ő volt a remény. Már mikor Kyleért eljöttek, akkor is ő volt a remény. - A barátja nem rég megerőszakolta, teljesen tönkre akarod tenni? - kiabálta a férfi hitetlenkedve.
- Tartozik nekem, te is tudod! Meg fogja adni nekem. Majd a kis barátnője ledolgozza a tartozását. - a férfi megint felém fordult. Magam elé emeltem a kezeimet, és a fal tövéhez nyomultam. Féltem az ütéstől.
- Megszerzem a pénzt - nyögtem fel fuldokolva - Kérlek, engedj el, és megszerzem a pénzt.
- Nekem fogsz dolgozni, te kis ribanc - ragadta meg dühösen a karomat. Elszakította az arcomtól, és durván felrántott. - Múltkor is elég jól megjátszottad a könnyűvérű nőcskét, akkor ezentúl is menni fog, cica.
- Engedd őt el! - szólt rá határozottan Christian. Brad kimért tekintettel nézett végig rajtam, kezem zsibbadni kezdett a szorításában.
- Fogd be! - hajított oda a fiúnak, mint egy babát. Elestem, és Christian lábai előtt zuhantam a földre. - Hétvégére már van egy ügyfél. Addigra készítsd fel. - parancsolt rá Brad ingerülten. Christian megragadta a karomat és gyengéden felhúzott.
- Hogy érted? - A fiú maga mellé állított. A többiek úgy méregettek engem, mintha eladó látványosság lennék.
- Mutasd meg neki, hogy érheti el leghatásosabban a férfiak élvezetét. Tanítsd meg a legjobb mozgásokra, hogy ne legyen rá panasz - Brad hátat fordított nekünk, és italt töltött magának. Megfeszült körülöttem a levegő. Reszkettem, és menekülni akartam. Senki nem hallotta a sikolyomat, senki nem segített. - Három napod van, Christian - nézett hátra a válla fölött a férfi - vagy megcsináljam én? Mert az sokkal fájdalmasabb lesz.
A fiú hirtelen a vállára kapott, én pedig sikítani kezdtem.
- Ne! Eressz el! - sikítottam, miközben a hátát csapkodtam - Engedj el, könyörgöm - zokogtam kétségbeesetten.
Kiléptünk a szobából, és elindultunk valamerre. Alig láttam valamit, miközben mégis próbáltam valami kapaszkodót keresni, egy mentőövet.
- Könyörgöm, ne bánts! - átértünk egy másik szobába. Ismertem ezt a szobát, itt akart Christian lefeküdni velem. Még jobban átszáguldott rajtam a pánik. A fiú végigcsúsztatott a testén.
- Kérlek, Christian - néztem fel rá zokogva. - Ne bánts, könyörgöm.
- Héj - fogta meg az arcom higgadtan - Ne félj, nem foglak bántani.
- Ne bánts - zokogtam kétségbeesetten.
- Tssh, nem foglak - simogatta meg az arcom, ahogy ajkait suttogva hagyták el szavak - nem fogok hozzád érni, rendben?
- Ne erőszakolj meg - suttogtam könyörögve.
- Nem érek hozzád, ígérem - suttogta komolyan. Hittem neki. A tekintete olyan gyengéd volt és őszinte. - Kijuttatlak innen, de ezt a néhány napot ki kell bírnunk. Nyugodj meg, rendben? - bólogattam, ő pedig elővett egy zsebkendőt a zsebéből. - Senki nem fog téged bántani. Tonyt ismered? - bólogattam, miközben ő elkezdte letörölni a könnyeket az arcomról. - Ha én nem leszek itt, ő fog rád vigyázni, rendben? Nem fog bántani, Tony jó fiú.
- Nekem azt mondta nem kedvel téged. - motyogtam kissé higgadtabban.Valahogy biztonság fogott el Christian mellett. Talán Jessica is ezért szereti annyira, mert képes árasztani a biztonságérzetet.
- Azóta jóban lettünk. Téged viszont kedvel. Nagyon aggódik az emberekért, főleg érted.
- Értem? - néztem fel a fiúra döbbenten. Elvágta a ragasztót a csuklómon, majd gyengéden lehúzta.
- Éjszakánként itt maradok veled, és a nap legnagyobb részében is itt leszünk, rendben? Van egy tervem. Mellettem rendben leszel. Nyugodj meg - simogatta meg az arcomat finoman. - Kérsz egy pohár vizet?
Bólogattam, ő pedig már el is fordult, hogy töltsön egy pohárral.
- A szobához tartozik mosdó, ételt pedig majd hozok be. Nincs ablak, de az ajtót be fogjuk zárni, rendben? - nyújtotta át a hideg vizet. Bólintottam, és gyorsan belekortyoltam a vízbe. Annyira szomjas voltam, és olyan jól esett. 

Elmúlt a pánikom, egész nap a szobában ültünk Christiannal. Ő a telefonjával foglalatoskodott, míg én az ágyon feküdtem és a falat bámultam.
Próbáltam elemezni az álmomat. Valamiért annyira hasonlított egymásra a három fiú. Talán a drogok miatt. Brad volt a legdurvább, Christian pedig a legtisztább. Kyle pedig közöttük állt. Ezt tartottam valószínűnek. Hiszen mi másért állítana fel az agyam ilyen sorrendet? Mindig is Christian tűnt a legtisztábbnak közüllük, bár nem tudom ez mennyire igaz. Valahogy érzem, hogy ő jó. Kyle és Brad között van valami kapocs. a viselkedésükben, a megjelenésükben. Amit a drogoknak tulajdonítanék.Viszont Christiannál ez a fura érzés nem jelentkezik. Úgy érzem, ő tényleg tiszta. Talán egyszer kétszer kipróbálta, de nem függő, mint Kyle és Brad. A fiúra néztem. Ő idősebb volt, mint Kyle, de fiatalabb, mint Brad. Muszáj tudnom, hogy jó úton járok-e az álom megfejtésében.
 - Christian - szólaltam meg halkan. A fiú felkapta a fejét. Unottan ült a fotelban, kezében a mobiljával. - Kérdezhetek valamit? - megrángatta a vállát, és visszafordult a készülékéhez. - Mióta dolgozol Bradnek?
Felültem az ágyon, és a falnak dőltem. Kicsit nagynak éreztem a távolságot, de tudtam, hogy ez így jó.
- Régóta - válaszolta rekedten. Nem sokat tudtam meg ebből.
- És te is... te is szedsz..tudod.. - felnézett rám. Homloka enyhe ráncba futott.
- Drogozom-e? - vonta fel a szemöldökét érdeklődve. Bólintottam. - Nem, engem ez nem érdekel. Nem látok benne értelmet - vont vállat közömbösen, majd visszafordult a mobiljához. Most más volt. Nem volt annyira rideg. Tudtam, hogy eljuthatok az igazsághoz, ami leköti Christiant. Ami Bradhez köti, és ami elszakítja Jessicától.
- És kipróbálnád valaha? - folytattam a kérdezősködést. Nem úgy tűnt, mintha ideges lenne a kérdéseimtől, vagy mintha nagyon untatnám.
- Mondom, nem látom értelmét. Ez csak az olyan barmoknak való, mint a te barátod. Akik olyan gyengék, hogy képtelenek elfogadni a világot, és tenni egy jobb életért.
- Jó, de a világ nem jó.
- Ez nem indok arra, hogy ezt tegyem. Ha nem érzem jól magam, változtatok a világon, de nem így. - közölte határozottan.
- De neked most nem jó. Mégsem változtatsz rajta - mondtam elgondolkodva azon, amit mondott. Felnézett rám. Mintha megijedt volna a kérdésemtől. Homlokán az aggodalom ráncai jelentek meg. Felállt, és elfordult tőlem, hogy az italos polchoz sétáljon. Végigkövettem a tekintetemmel.
- Van amin jobb nem változtatni - közölte aztán komoran. - Van amikor a változással mások veszélybe kerülhetnek. - italt töltött magának. Háta megfeszült a póló alatt.
- Ezért nem vagy együtt Jessicával? Mert szereted őt?
- Nem szeretek senkit - nézett hátra a válla fölött. Nem rám, csak valamerre. Hazudott. Vagy máshogy érti a mondatát. Jessicát szereti, én tudom.
Christiant szürkeség és szomorúság vette körül az álmomban, Brad körül pedig minden teljesen fekete volt. Hogy lehet ezeket mind értelmezni? Ha Christian a legtisztább a három fiú közül, miért van körülötte szürkeség? Mi a titka? Miért van Brad mellett?

Matthew Smith: 

- Bejöhetek? - Nyitott be hozzám Rose egyik éjjel, mikor Kyle házában voltunk. Akon szólt a háttérben. Az ágyamon feküdtem, és egy idézet járt a fejemben. Az igazság ott van, ahova sosem tekintünk. Már órák óta csak ez járt a fejemben. Rose pedig megzavart.
- Persze - vontam meg a vállamat, miközben feltápászkodtam és minden eddigi gondolatom semmivé lett.
Lehuppant mellém az ágyra, szinte mellém feküdt. Fejét a kezével támasztotta meg, én pedig kissé értetlenül néztem rá.
- Emlékszel, mikor arról beszélgettünk, hogy kipróbálnád-e valaha a drogot vagy a füvet?- kérdezte komolyan. Hogyne emlékeznék. Nagyon sok mindenre emlékszem azokból az időkből.
- Ja.- mondtam közömbösen
- És változott azóta a véleményed? - Folytatta a faggatózást. Egy részem azt kívánta, menjen el, hagyjon magamra a gondolataimmal, egy részem pedig azt kívánta maradjon, és beszélgessünk az én elméletemről. Az idézetről, amire olyan sokat gondoltam. Nem pedig erről az idiótaságról.
- Nem, még mindig feleslegesnek és marhaságnak tartom.- Közöltem unottan, majd a falnak dőltem az ágyon. Lábamat keresztbe tettem.
- Szóval sosem próbálnád ki? - nézett rám érdeklődő tekintetével. Ezt szerettem az emberekben, amikor ilyen okos tekintettel néztek rám.
- Nem - nyomatékosítottam a véleményemet határozotabban.
- Pedig én hoztam valamit.- Hátra nyúlt, és egy tekert füvet húzott elő a zsebéből. Pfu. Mennyire szánalmas már?
- Jó, hát nekem nem kell - vontam vállat közönyösen. Ez engem nem érdekel. Csak is azért vagyok itt, mert Rosenak baja eshet. Én pedig nem akarom, hogy furdaljon a lelkiismeret. Mellesleg minden okkal történik.
- Ettél már a mekiben?- kérdezte hirtelen. Mi? Jól elterelte a témát a fűről, amit a kezében forgatott.
- Igen, miért?- ráncoltam értetlenül a homlokomat.
- Tudtad, hogy minden meki közelében van egy bolt, vagy étterem, ahol normális kaját tudsz venni?- vonta fel a szemöldökét értetlenül.
- Na és?
- A mekis kaja ártalmas.
- Nem annyira, mint a drog vagy a fű - látszott rajta, hogy nem erre a válaszra számított. Elfordultam tőle. Most már valahogy imádkoztam azért, hogy menjen el. Ehhez tényleg nincs kedvem. Oké, én mindig megmondom a véleményem, de ez nem az internet, hogy azt mondhassam - bocs mennem kell - és lelépek. Itt nem tehetem olyan egyszerűen ki a szobából.
- Mégis kipróbáltad. És nem haltál bele. Egy slukkba sem fogsz. - Most komolyan rá akar beszélni? Most már komoly voltam és kissé ingerült. Mindig visszafogom magam. Nem láthatja senki a dühömet.
- Kylet látva nem is fogom kipróbálni. Tudod, képes vagyok mások hibájából tanulni. 
- Erős vagy és okos - közölte tiszteletteljes hangon. Ezért jár tisztelet? Ezért mert nem csinálok olyan felesleges, és semmit nem érő dolgokat, mint ez?
- Nem hinném, hogy erő lenne. Egyszerűen nem látom értelmét az egésznek. - miért nem érti már meg, hogy ez rossz, ez szar. talán.. talán mert mindenki ezt mondja. A nőket elvileg hajtja valami kíváncsiíság, vagy mi. Tőlem aztán. Nem az én életem. 

- Matt, egy fiú keres téged - lépett be a szobámba hirtelen Anna, a lakótársam. A gondolataim szana-szét hevertek, olyan gyorsan törte szét őket Anna. 
Felkeltem a székről és az ajtóhoz mentem a lányt követve. Illetve a hosszú szőke haját követve, hiszen csak ennyit láttam belőle. Szinte lemerevedtem, mikor megláttam Kyle Karlsont az ajtóm előtt, kezében egy sporttáskával.