Kyle Naplója 1.rész

Kyle Naplója 1. rész ( 1. nap)

Figyelem! A részlet káromkodást, trágár szavakat tartalmaz. Csak saját felelősségre olvassátok el! A rész kihagyása nem okoz semmilyen hiányt a történetben.

Istenem, legalább ez a szar kamera állna jól. Már vagy fél órája próbálom rendesen megállítani. Na végre. Beletúrtam száraz és kócos hajamba, majd elindítottam a kamerát. Mivel kellett a kibaszott fény a jó felvételhez, felkapcsoltam a lámpát. Utálom, ha világos van.
- Szia anya - kezdtem beszélni - izé.. - zavartan beletúrtam a hajamba. Az istenit, hiszen egy szaros kamerához beszélek. Megpróbáltam beleélni magam a dologba. Leeresztettem, könyökömet megtámasztottam a retkes asztalon és érőt vettem magamon - írtó ciki, hogy pont egy kamerának dumálok, de Rose azt mondta, segít, ha az ember ki adhatja magából a dolgokat. Gondolom magára gondolt, de egyelőre képtelen vagyok a szemébe nézni. Ráadásul itt villog a pofámba az a szaros piros izé a kamera tetején. Hogy kell ezt kikapcsolni, anyu? Te értettél az ilyesmihez. Mindegy. Csak azt akartam mondani - kifújtam egy kis levegőt - azt akartam mondani, hogy nagyon haragszom rátok - a szívem fájdalmasan összeszorult, a torkom elnehezedett. Én férfi vagyok az istenit, egy férfi nem sír! - utállak titeket - hangom elcsuklott. Mi a...? - itt hagytatok - suttogtam összetörten. Mintha a világ összes súlyát cipelnem kellene. Úgysem lát senki, itt nyugodtan sírhatok, mint egy csecsemő - miért hagytatok magamra anyu? Miért mentetek el? Hogy hagyhattatok magára egy tizenhét éves fiút? Anyu, én még gyerek akartam maradni - néztem a kamerába könnyes szemmel. Kurva életbe. Egy férfi nem sír. Gyorsan kitöröltem a könnyeimet és mély levegőt vettem. Mikor megszólaltam hangom alig volt több suttogásnál - az ez első nap. Rose itt van velem - hátra fordultam, hogy ellenőrizhessem. Nem hallottam, hogy itt lenne a lakásban, de tudtam - vele olyan könnyű. Nagyon kedvelnéd őt anya. Kedves lány. Okos is, és tele van tervekkel. Meg szép a bőre. Nem úgy mint az enyém - mutattam fel unottan a szúrásokkal teli kezemet - meg a haja is egészséges, az enyém meg - undorodva elhúztam a számat, miközben néhány tincset forgattam az ujjaim között - nézd meg anya. Tökre undorító. Száraz és erőtlen. Roseé csodálatos. Bár itt lennél velem anya. Akkor nem romlott volna el az életem. Nem tudom mit mondhatnék - elfordultam a kamerától. Igazából eddig sem néztem bele, csak az asztalomra. Most pedig az ágyamra - Rose kidobatta az össze drogot. Le kellett húznom őket a wc-n. Nagyon rossz volt, mert elég sokba kerültek. Már három napja nem szívtam semmit, de most még nem érzem, hogy hiányozna. Biztos mert a kórházban minden szart belém nyomtak - megint elhúztam a számat - na jó. Azt hiszem megyek. Rose-al akarok lenni, amíg még nem őrölök meg. Remélem nem fogom bántani.